A Kádár-korszak lakótelepi gyerekei számára a boldogság kulcsa rendkívül egyszerű volt: egy színes golyó, egy régi kerékpár vagy egy baráti társaság. Az udvarokban és játszótereken eltöltött órák során megélt élmények és a szabadban való mozgás mindennél

Fedezd fel az Adriát: most hihetetlen árakon élvezheted ezt a lenyűgöző tengerparti élményt!

A Kádár-korszak lakótelepei nem csupán panelházak sorozataként léteztek, hanem igazi gyerekparadicsomként is funkcionáltak. Itt a szórakozás nem igényelt bonyolult eszközöket: egy poros játszótér és egy megkopott labda éppen elegendő volt ahhoz, hogy a gyerekek órákon át elmerüljenek a játék örömében. A barátok mindig a közelben voltak, a szülők pedig, bár figyelmesen szemmel tartották csemetéiket az ablakból, általában nyugodtan bíztak bennük. A panelházak közötti zöld felületek mindennap tele voltak gyerekzsivajjal, a nevetések és csicsergések visszhangoztak a levegőben, teret adva a boldog gyermekkornak.

A Kádár-korszakban (1956-1989) gyereknek lenni egyet jelentett a szabad levegőn eltöltött hosszú napokkal. A lakótelepek udvarai, grundjai igazi kalandparkokká váltak. A mobiltelefonok előtt a házak üres falai vagy épp az aszfalt szolgált posztónak: ide krétarajzok kerültek. A játék nem tárgy volt, hanem esemény, a gyerekek maguk alakították a szabályokat, a szerepeket, és általában a befejezést is, bár ez legtöbbször egy vacsorára vagy ebédre hívó szülői lekiabálás volt az erkélyről vagy az ablakból - nézd végig a képeket, és nosztalgiázz!