A nyomor fogságába esett: kilakoltatják az Index támogatásával élő nyolcgyermekes roma családot.

Tetszik, vagy sem, de felelősséget vállalunk Bari Krisztián és családja sorsa iránt.

Amikor az ember csak úgy, általánosságban találkozik a nyomor képeivel, például Ózd külterületén autózva, és kitekintve az ablakon, gyakran csupán elérzékenyül, és nehezen fogja fel, hogy ilyen valóság létezik Magyarországon. Azok, akik már ellátogattak a Hétes nevű romatelepre, ahol a mindennapi élethez alapvető víz sincs, talán jobban megértik a harmadik világ kegyetlen valóságát és borzalmait.

A Kőalja út, ahol Bariék tavaszig laktak, és ahol az Index egykor meglátogatta a hét-, jelenleg már nyolcgyermekes családot, nem sokkal marad le a Hétes szegénységi mutatójától. A falak papundekliből készültek, a februári hidegben a családnak az előre kifizetett áramra kellett támaszkodnia – mivel az MVM nem bízott a családok anyagi helyzetében. Vízért az egy kilométerre lévő közkúthoz kellett járniuk, hiszen csapvíz nem állt rendelkezésre. A fűtést úgy oldották meg, hogy a konyhában a rezsót maximális teljesítményre állították. Ekkora nehézségek között éltek Bariék abban a kis házban, amelyért havi 70 000 forintot kellett fizetniük.

A családi tragédia legszívfeszítőbb pillanata kétségtelenül az volt, amikor Krisztián háromnaponta Miskolcra utazott, hogy vérplazmát adjon. Ebből az önfeláldozó tettből mindössze 15 000 forintot kapott, amelynek csupán a fele érkezett készpénzben, míg a fennmaradó összeg bolti élelmiszerutalvány formájában segítette őket. Ez a kis bevétel volt az egyetlen reménysugár a család nyomorúságos megélhetésében.

A történet a múlt egy különös pillanatába vezet vissza, pontosan fél évvel ezelőttre. Akkoriban Seres Júlia, aki Krisztián élettársa volt, összesen 134 ezer forint családi pótlékot kapott, miközben hét gyermek édesanyjaként próbálta megoldani a mindennapi kihívásokat. A családfő, Krisztián éppen munkanélküli volt, így a 134 ezer forint, kiegészítve a vérplazmaadásért kapott apróbb összegekkel, lett az a pénzügyi alap, amelyből kilenc embernek kellett boldogulnia. Az életük ekkor nemcsak a számokkal, hanem a kihívásokkal is tele volt, és a túlélésért folytatott harc mindennapi valósággá vált.

Egy ilyen véradó túra alkalmával találkoztunk a Miskolc-Ózd vasúti járaton Krisztiánnal. A találkozásból ismeretség, majd idővel már-már barátság kovácsolódott, riportot készítettünk a Kőalja úti nyomorúságos viskóban, aminek hatására elkezdtek özönleni az olvasói levelek szerkesztőségünkbe. Mi több, adakozásból összegyűlt annyi pénz, hogy Bariék az időközben megszületett nyolcadik gyerekükkel együtt elköltözhettek Győrbe, ahol munkát is kapott a családfő biztonsági őrként egy helyi Tescóban.

Közben megszületett a nyolcadik gyermek, Dominik, aki Szoboszlai Dominik után kapta a keresztnevét. A családban többen is imádják a futballt, beleértve a 31 éves édesanyát, aki Szobo nagy rajongója.

Természetesen ellátogattunk Bariékhoz, akik a Töltéstavon bérelnek házat. Ez a település mindössze néhány kilométerre található Győrtől, így az agglomeráció részeként funkcionál. Az albérletükben nem éppen a luxus vár ránk, de a különbség az ózdi putri és a normális töltéstavi ház között olyan szembetűnő, hogy szinte zongorázni lehetne rajta. Nem csoda, hiszen Észak-Magyarország az Európai Unió egyik legszegényebb régiója, míg Nyugat-Magyarország már-már Ausztria hangulatát idézi...

Ez a történet május utolsó napjaiban játszódik, amikor úgy tűnt, végre Bariék élete egyenesbe jön. Ám nemrég Julika, a nyolcgyermekes édesanya, megosztotta velünk, hogy súlyos problémákkal küzdenek: a lakbér és a közüzemi díjak miatt tartozásuk halmozódott fel, és most a házból való kilakoltatás fenyegeti őket. Nehéz döntés előtt állnak: vajon a gyerekek táplálására költsenek, vagy a lakbér rendezésére összpontosítsanak?

"Július 31-ig el kell hagynunk a lakást, és fogalmunk sincs, mi vár ránk ezután. Amikor elmenekültünk Ózdról, és részben az Indexnek köszönhetően sikerült letennünk a kauciót az új albérletért, azt hittük, végre egyenesbe jön az életünk. Én magam 400 ezer forintot kerestem biztonsági őrként egy boltban, még tolvajat is sikerült fognom, és ha ehhez hozzáadjuk Julika 140 ezer forintos családi pótlékát, akkor szűkösen, de ki tudnánk jönni. Csakhogy van egy adósságunk, amit még két hónapig vonnak a fizetésemből, így már nem tudtuk kifizetni a bérletet és a villanyszámlát" - panaszolta ismerősünk.

Jelenleg Bariék helyzete nem éppen rózsás. A gyerekek szépen beilleszkedtek Töltéstaván, az iskolában jól teljesítenek, a legkisebbek pedig boldogan látogatják az óvodát. Dominik még mindig az anyatej ízére vágyik, de Julikának sajnos a hiányos táplálkozás miatt nincs elegendő teje. Ha pedig el kell hagyniuk a házat, akkor újra kezdődhet a megpróbáltatások sora.

Krisztián ismételten belevágott a vérplazma adásába, holott legutóbbi találkozásunkkor megkönnyebbülten mesélte, hogy végre elkerülheti ezt a borzalmas kiegészítést. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megőrizzék a kis töltéstavi házukat, miközben a csodára várnak, hogy a dolgok végre jobbra forduljanak.