Ferenc pápa sem tudta orvosolni a Vatikán pénzügyi zűrzavarait.

Az újonnan megválasztott katolikus egyházfő növekvő költségvetési hiányt és pénzügyi visszaélések kultúráját örökölte. Ferenc pápa még utolsó heteiben is megpróbálta megoldani a helyzetet, de ez még neki sem sikerült.

Ferenc pápa több mint egy évtizedes erőfeszítései során azon dolgozott, hogy a Vatikán pénzügyeit átláthatóbbá tegye. Élete végső heteiben tanácsadói rendszeresen látogatták, bemutatva a Vatikán gazdasági helyzetének részleteit, amely tele van felbecsülhetetlen értékű kincsekkel, de egyre mélyebbre süllyed az adósságok tengerében. Az argentin egyházfő hivatalba lépése óta a költségvetési hiány háromszorosára nőtt, és a helyi nyugdíjalap előtt álló, akár 2 milliárd euróra rúgó kötelezettségek finanszírozása komoly kihívás elé állítja a mikroállamot.

Az első jezsuita pápa takarékos életmódra buzdította a papságot, de a fillérek összekaparása önmagában nem enyhítené az egyház székhelyét fenyegető pénzügyi válságot. A Vatikán egyre inkább a múzeumi jegyeladásokra támaszkodik, hogy finanszírozza szolgálatát, világméretű diplomáciai hálózatát és a pápai svájci gárdát, egy kis hadsereget, amelynek tagjai svájci frankban kapják a nyugdíjukat. A városállam évente hétmillió látogatót, és globális közösségét szolgálja ki, anélkül, hogy adóbevételei lehetnének.

Tizenkét évvel ezelőtt Ferenc Róma újonnan kinevezett püspöke lett, akit azzal a céllal választottak meg, hogy rendbe hozza a Vatikán pénzügyeit. Az első újvilági pápa azonban nem számított arra, hogy milyen mértékű ellenállásba ütközik a Kúrián, amit a vatikáni bürokráciának neveznek – mesélték közeli tanácsadói és szövetségesei. Ferenc felkért egy hivatásos könyvvizsgálót, hogy modernizálja a pénzügyi rendszert, ami arra ösztönözte a papságot, hogy a vatikáni pénzeket egy bíboros nevén nyitott számlára helyezzék át, miközben készpénzt halmoztak fel. A könyvvizsgáló döbbenten tapasztalta, hogy az apácák ceruzával és papírral vezetik a számlakönyveket. Egy alkalommal betörtek az irodájába, és manipulálták a számítógépét. Végül a Vatikáni Állam csendőrségét is bevonták az ügy megoldásába – írja riportjában a The Wall Street Journal.

Ferenc pápa által kezdeményezett workshopok keretében hivatásos könyvelők segítettek a papságnak, akik nem nézték jó szemmel az olyan szabályozásokat, mint a kiadások több aláírással történő igazolása. A prelátusok próbálták titokban kezelni a pénzeszközöket, arra hivatkozva, hogy nemzetbiztonsági okok indokolják a misszionáriusok finanszírozásának titkos könyvelését olyan országokban, ahol a hittérítés törvényellenes. Más részlegek viszont nem tudtak megbirkózni a modern idők kihívásaival, így nehezen tartották egyensúlyban a több mint ezer éves pápai állam költségvetését. Eközben a pápa más irányba terelte a diskurzust, a nyugdíjalap finanszírozása pedig egyre nehezebbé vált. A helyzet súlyosbodott, amikor egy 400 millió dolláros ingatlanbefektetés körüli botrány következtében 2023-ban egy bíborost sikkasztás és csalás miatt elítéltek.

A The Wall Street Journal újságírói a Vatikán pénzügyi intézményeinek, nyugdíjpénztárainak és szabályozó hatóságainak tisztviselőivel folytattak megbeszéléseket, hogy feltárják a hiányos kifizetések és a nem megfelelő gazdálkodás összefonódását, amely a Vatikán számára fenntarthatatlan adósságot eredményezett. Sok tisztviselő titkos találkozókat szervezett az újságírókkal, a Signal alkalmazás segítségével, figyelembe véve a gyanús légkört. Az egyik vezető pénzügyi szakember a Vatikánban nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, amíg az újságírók nem garantálták, hogy a beszélgetést nem rögzítik titokban.

A jelentések szerint a legfőbb aggodalom a pénzügyi visszaélések általános kultúrája, amelyet Ferenc pápa nem tudott teljes mértékben felszámolni. A pápa halála előtt nem sokkal az egyik bank, amely a Vatikáni Bank vagyonát kezelte, megszüntette a kapcsolatát, ami a Kúria pénzmosás elleni intézkedéseibe vetett bizalom csökkenését jelzi.

A Vatikáni Múzeumok falai a klasszikus művészet legnagyobb mestereinek, mint Michelangelo, Caravaggio és Leonardo da Vinci remekműveivel vannak díszítve. A Vatikáni Könyvtár impozáns, freskókkal borított mennyezete alatt több mint egymillió történelmi és ritka könyv található, köztük az Ó- és Újszövetség legkorábbi görög nyelvű kéziratai. A Vatikán azonban határozottan elzárkózik attól, hogy valaha is eladja ezt a páratlan örökséget. A múzeumokban található felbecsülhetetlen értékű műalkotások, köztük a híres Sixtus-kápolna, csupán egy euró névleges értéken szerepelnek a nyilvántartásban, ami jól tükrözi, hogy a vallási és művészeti jelentőségüket sokkal fontosabbnak tartják, mint anyagi értéküket. Ennek ellenére a fenntartás és a biztosítás jelentős anyagi terheket ró a pápai államra.

Az eredmény szokatlan és ellentmondásos lett. Egy aprócska, rendkívül gazdag ország nem képes fenntartani az alapvető állami funkcióit anélkül, hogy súlyos hiányokat halmozna fel. Az ország lakosságának egy főre jutó aránya a pénzügyi szektorban a világ élvonalába tartozik. Mégis, a költségvetés irányítását végső soron olyan vallási vezetők végzik, akik sokkal inkább a hit és az egyház spirituális küldetésének megértésében jártasak, mint a kormányzati, banki vagy pénzügyi ügyek kezelésében.

Már harsog a vészjelző sziréna, és a légkör tele van feszültséggel. Kénytelenek leszünk olyan döntéseket hozni, amelyek mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztathatják.

„Tedd különlegessé a mondandódat” – javasolta Ed Condon, a The Pillar katolikus hírportál főszerkesztője, amikor az egyház pénzügyi ügyeiről, különösen a nyugdíjalapról beszélt.