Ezrek merülnek el a nehézségek tengerében, de a túlélés kulcsa a stabil 3-as hitel lehet a viharos időkben.

A kormány októbertől 3 százalékra csökkentette a Széchenyi Kártya Program keretében igényelhető hitelek kamatát. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) lelkesen ugranak a lehetőségre, ám a hangsúly nem annyira a beruházásokon van, sokkal inkább a napi működésük stabilizálásán. A beruházások kérdése azonban bonyolultabb, hiszen a kereslet élénkülésére és az uniós források folyamatos áramlására van szükség ahhoz, hogy a szektorban valódi változásokat láthassunk – nyilatkozta Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. Emellett a jövő évi minimálbéremelésről, az alacsony gazdasági növekedésről és a vállalkozások tömeges megszűnéséről is kifejtette véleményét.

A Széchenyi Kártya Programban igényelhető beruházási hitelek kamata már korábban 3 százalékra csökkent. Ami a nagy újdonság októbertől, hogy a folyószámla-típusú, illetve a likviditási hitelek kamata is 3 százalékra mérséklődött októbertől. Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Klasszis Podcastban azt mondta, hogy berobbant az érdeklődés a kis- és középvállalkozások (kkv) részéről a konstrukció iránt. A hitelcélok között akkor nem is igazán a beruházások dominálnak?

Bár valóban elérhetőek voltak korábban is fix, 3 százalékos kamatozású beruházási hitelek a vállalkozások számára a Széchenyi Kártya Programban, de itt is történtek változások. A Széchenyi Mikrohitelnél a korábbi, 100 millió forintos felső határ ügyletenként 150 millió forintra, ügyfélszinten 200 millió forintra, míg az ügyfélcsoportokat tekintve 300 millió forintra emelkedett. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy vállalkozó akár két-három hitelt is igényelhet. Így a konstrukció már leginkább csak a megcélzott vállalati kört illetően nevezhető mikronak, valójában ekkora összeg nemcsak egy klasszikus gépberuházáshoz elegendő. Nagyon jellemző például, hogy egy kisvállalkozás a korábban bérelt ingatlanját megvásárolja a 3 százalékos hitelnek köszönhetően.

A 3 százalékos kkv-hitel iránti érdeklődésről Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára osztotta meg gondolatait a Klasszis Podcast legújabb epizódjában, lapcsoportunk számára.

A beruházások szempontjából figyelemre méltó, hogy az idei évben sem következett be a várt dinamikus gazdasági fellendülés. A tavalyi, mindössze fél százalékos GDP-növekedés után sokan 2025-re 3 százalék feletti bővülést reméltek. Azonban az orosz-ukrán konfliktus továbbra is tart, Donald Trump vámintézkedései komoly zűrzavart okoztak a kereskedelemben, és a közel-keleti helyzet is hosszú ideig feszültté vált, mígnem most végre úgy tűnik, hogy valamiféle stabilitásra talált.

Idén is csak fél százalék körüli növekedésre számíthatunk. A vállalkozásoknak újabb egy évet kell várniuk a gazdaság beindulására, a megrendeléseik nem teljesülnek, az árbevételi céljaikat sem tudják elérni.

Egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül a számukra, hogy megtartsák a munkavállalóikat, fenntartsák a működésüket. Ez folyamatosan égeti a pénzügyi tartalékaikat. 2002-es indulása óta a Széchenyi Kártya folyószámla-típusú hitelei mindig is egyfajta mentőövnek számítottak: segítettek a vállalkozásoknak áthidalni a mindennapi nehézségeiket.

A klasszikus beruházási folyamat napjainkban továbbra is komoly kihívásokkal néz szembe, és ennek az oka igencsak egyszerű: ha a piac nem élénkül, a vállalkozások sem fognak új kapacitásokba fektetni. A kormány szerepe ebben a helyzetben nem az, hogy önállóan létrehozza a keresletet, hanem hogy támogassa azokat a cégeket, amelyek még mindig reménykednek a fejlődésben, és lehetőséget biztosítson számukra a működésük fenntartására.

Hol is helyezkedik el valójában a kamat a vállalkozások prioritáslistáján? Ön is említette a kereslet kérdését, de míg a kis- és középvállalkozások (kkv-k) a meglévő kapacitásaik kihasználásán fáradoznak, vajon miért indítanának új projekteket? Mennyire befolyásolja őket, ha a kamatláb 4,5 százalék, vagy éppen csak 3 százalék?

A kamatcsökkentés nagyon sokat számít. Gondoljon bele, hogy egy hosszú éveken át törlesztendő, 50-100 millió forintos hitel esetében mennyivel lejjebb tudnak így szorulni a vállalkozások terhei, kevesebb tartalékot kell felhasználniuk a hitel visszafizetésére. Most már 2-3 három éve alig nő a gazdaság, és bár nagyon remélem, hogy jövőre normalizálódnak a piacok, a cégeknek addig is talpon kell maradniuk. Újraindítani a vállalkozást, újból embereket felvenni, nem megy egyik napról a másikra. Megerősíthetem, amit az államtitkár mondott, a vállalkozók valóban megrohannák az irodáinkat. Remélem, a bankok is partnerek lesznek abban, hogy gyorsan folyósítsák a hiteleket.

A beruházások kérdése valóban összetett, hiszen amikor a piacok befagynak, a cégek számára rendkívül nehéz lehet motivációt találni új termelő kapacitások kialakítására, különösen csak a kamatok csökkenésének kedvező hatása miatt. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a kisebb vállalkozások, azaz a kkv-k sokkal inkább reflektálnak a lakossági attitűdökre. Jelenleg a beruházási hiteleket illetően tapasztalható helyzet a kkv-knál szoros párhuzamot mutat a lakosság által igényelt fix, 3 százalékos otthonteremtési hitelek körüli dinamikával. Mindkét esetben a finanszírozási lehetőségek elérhetősége és a bizalom kulcsfontosságú szerepet játszik.

A támogatott hitelek bevezetésével a lakossági és vállalati szektorokban egy új, kettős kamatrendszer kezd formálódni. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapkamata fokozatosan elveszti korábbi jelentőségét. Felmerül a kérdés, hogy ezek az állami támogatások mennyire torzítják el a piac működését, és milyen mértékben kannibalizálják a hagyományos hitelezési konstrukciókat.

Amíg ilyen magas a piaci kamatszint, addig nincs is nagyot mit kannibalizálni a kkv-szektorban. Hiszen melyik az a vállalkozás, amelyik ebben a helyzetben 10 százalék körüli piaci kamatlábat ki tud termelni? Korábban még rosszabb volt a helyzet: 2023-ban, amikor elszaladt az infláció, 20 százalék körüliek voltak a kamatszintek. A finanszírozási piac befagyása megütötte a vállalkozásokat, ez a helyzet nemhogy a beruházásokat, de a talpon maradásukat sem segítette.

Ezekben a vérzivataros időkben a támogatott hitelek maradtak az egyedüli megoldások a cégek, leginkább a kkv-k számára. Ez élet-halál kérdése.

Mennyire tudják az eurós piaci hitelek felvenni a versenyt a forintalapú, támogatott konstrukciókkal azoknál a vállalatoknál, amelyek külföldi devizában realizálják bevételeiket?

Valóban, az euró kamatlábak lényegesen alacsonyabbak, mint a forinthitelek esetében tapasztalt szintek. Amennyiben egy vállalat az euróban beérkező bevételeit használja a hitelének törlesztésére, akkor az árfolyamkockázat is elkerülhető. Ez a gyakorlat már régóta elterjedt a vállalatok körében. Ezzel szemben a deviza- vagy euróalapú hitelek a lakosság számára korábban komoly gondokat okoztak, amikor a forinthitelek törlesztőrészletei az árfolyam gyengülése miatt drasztikusan megemelkedtek. Azok a cégek, amelyek külpiacokra is exportálnak, bár nem mentesek a kockázatoktól, mégis sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat ebben a helyzetben.

Már jó ideje várakozunk a magyarországi beruházási fordulatra. Milyen jeleket tapasztal eddig ebben az évben a hazai vállalatok beruházási aktivitásával kapcsolatban? Amíg a külpiacaink nem mutatnak élénkülést, érdemes-e egyáltalán bármilyen pozitív változást remélni?

A fordulat még valóban nem jött el, az idei harmadik negyedév is nagyon alacsony aktivitást hozott. A vállalkozások a tervezett beruházásaikat sem tudták sok esetben végrehajtani. Ennek oka, hogy a tavaly meghozott beruházási döntéseiket egy jóval masszívabb piaci keresletre alapozták, amikből sajnos nem sok minden teljesült.

Azok a cégek is nagyon nehéz helyzetben vannak, akik a külpiacokra termelnek. A hagyományosan legnagyobb exportpartnerünk, Németország gazdasága is stagnál, vagy éppen recesszió körüli állapotban van. Csak reménykedni lehet abban, hogy megérkezik a várva-várt fellendülés.

Minden mindennel összefonódik: a külső kereslet hiánya gátolja a beruházások előrehaladását, miközben a kormányzatnak fokozott figyelmet kell szentelnie az infláció kezelésére is. Az alacsony gazdasági növekedés következtében az adó- és járulékbevételek nem a várt ütemben alakulnak, ami miatt a költségvetési bevételek csökkennek, és ezáltal az állami beruházások is elmaradnak. Ráadásul a európai uniós támogatások is lassan érkeznek az országba, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A vállalkozásoknak kitartónak kell lenniük, de sajnos ez nem mindenkinek adatik meg.

Hány cég adja fel a harcot ma Magyarországon? Elemzők gyakran hangsúlyozzák, hogy hazánkban a kisvállalkozások száma túlzottan magas. Azt is megjegyzik, hogy ha több vállalat egyesülne, az jelentősen növelhetné a piaci versenyképességüket és a fennmaradásuk esélyeit.

A működő társas vállalkozások számának alakulása fontos információkat nyújt számunkra, és az elmúlt két és fél év során egyértelmű tendencia figyelhető meg: a számuk folyamatosan csökkent.

Havonta nagyjából ezer vállalkozás tűnt el ebben az időszakban Magyarországon. Ez a folyamat is arra utal, hogy a nagyon kis cégek, amelyek nem hajlandóak plusztőkét bevonni, növekedni és elérni egy bizonyos méretgazdaságosságot, egyszerűen megszűnnek.

A cégek méretének növekedésével párhuzamosan általában a termelékenység is emelkedik. Magyarországon a nagyvállalatok kiemelkednek a versenyképesség terén. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal le kellene zárnunk a kisebb vállalkozások működését, de kétségtelen, hogy egyfajta evolúciós folyamatra lenne szükség. Az elmúlt évtizedekben a XX. században alapított kisvállalkozások fokozatosan eltűnnek a piacról, míg a fejlődőképes kis- és középvállalkozások összefonódása jelentős előnyöket hozhatna.

Természetesen a piaci mozgások hiánya mögött kulturális tényezők is állnak, és ez nem csupán Magyarországot érinti, hanem a régió más országait is. A VOSZ Barométer keretében minden negyedévben felteszünk egy kérdést a vállalatoknak: látnak-e olyan piaci lehetőséget, amelyet szívesen kihasználnának? A válaszadók körülbelül 20-25%-a általában igennel felel. Ezzel szemben, ha ugyanezt a kérdést az Egyesült Államokban tennénk fel, az igennel válaszolók aránya 70-80% körüli lenne. A magyar vállalkozói kultúra még nem jutott el arra a szintre, ahol folyamatosan figyelemmel kísérné a piaci trendeket, és kész lenne az újabb akvizíciókra, fúziókra, valamint a tőkeoptimalizálásra.

A VOSZ Barométer legfrissebb felmérése nemrégiben került nyilvánosságra, és érdekes megállapításokat tartalmaz. Az egyik legfigyelemreméltóbb eredmény, hogy a vállalatok hangulata optimistább, mint amit a makrogazdasági helyzet indokolna. Felvetődik a kérdés, hogy ez csupán egyfajta kincstári optimizmus, amely a vállalkozói szellem természetéből fakad, vagy valóban léteznek olyan jelek, amelyek alapján a cégvezetők bizakodóan tekinthetnek a jövőre, remélve a gazdasági környezet javulását?

A vállalkozások közötti interakciók rendkívül fontosak, hiszen nemcsak a megrendelőikkel tartanak fenn folyamatos kapcsolatot, hanem a piaci trendeket is figyelemmel kísérik. Ezért is lényeges, hogy olyan vállalkozói közösségekhez, mint a VOSZ, csatlakozzanak, mert az egyedüli küzdelem mindig jóval nehezebb. A vállalkozások jól érzékelik, hogy meddig érdemes kitartaniuk, mikor tudják megőrizni munkavállalóik elkötelezettségét, és meddig rendelkeznek még tartalékokkal. Persze elérkezhet egy pillanat, amikor a folytatás már nem indokolt, de egy vállalkozás addig él és virágzik, amíg optimista a jövőt illetően.

Örökös elnökünk, Demján Sándor mondta annak idején, hogy egy vállakozó rossz pénz után nem dob jó pénzt. Vagyis, ha egy cég megakad, és a vállalkozó azt látja, hogy ebből a helyzetből már nem lesz kilábalás, akkor egy másik projektbe kezd. Ezt az attitűdöt kell támogatni a versenyképesség és a termelékenység javítása érdekében, ez teszi igazán erőssé a piacgazdaságot.

A VOSZ Barométer legutóbbi jelentésében hangsúlyozták, hogy az ország gazdasági helyzete szempontjából a legnagyobb kihívások közé tartoznak a magas adóterhek, az infláció emelkedése, valamint a vásárlóerő csökkenése. Az interjú során szóba került a külső piacok gyenge teljesítménye, amelyre a kormányzati kommunikáció is folyamatosan felhívja a figyelmet. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, hogy a belső fogyasztás és kereslet terén is hasonló problémák jelentkeznek-e. Mindezek ellenére, a belső piac továbbra is a legfontosabb húzóágazatunk marad, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Valóban, a nagyon mérsékelt gazdasági növekedést elsősorban annak köszönhetjük, hogy a belső fogyasztás működik. Persze ez sem automatikus, hiszen hiába volt tavaly 10 százalék, és idén is 5 százalék körüli a reálbérek növekedése, a fogyasztás ennél mérsékeltebb ütemben bővül. Ilyen vérzivataros évek után a lakosság tartalékai is kimerültek, amiket vissza kell tölteni. Ez a fogyasztás helyett a megtakarításokat, a befektetéseket helyezi előtérbe, főként a felsőbb jövedelmi rétegekhez tartozóknál.

A fogyasztási szokásokra jelentős hatással bírnak azok az alkalmak, amikor olyan programok lépnek életbe, mint az Otthon Start, vagy a korábbi elektromosautó-támogatások. Különösen fontos figyelmet fordítani a kereskedelmi szektorra, hiszen ez a terület nemcsak a legnagyobb munkáltató, hanem a GDP-hez is lényeges mértékben hozzájárul. Minden külső beavatkozást, például az árstopok bevezetését, alaposan át kell gondolni, mivel ezek kényszerű intézkedések, amelyektől érdemes mihamarabb megszabadulni, amint a körülmények engedik.

Az már szinte biztosnak tűnik, hogy a jövő évre előirányzott 13 százalékos minimálbér-emelési terv nem fog tudni teljesülni a vártnál jóval alacsonyabb gazdasági növekedés miatt. Én úgy szűrtem le, hogy a kormányzat is hajlandó egy-két százalékponttal lefelé korrigálni ezt a célértéket. Milyen eredményre számítanak a most zajló tárgyalásokon?

A tavaly megkötött hároméves bérmegállapodásunk célja az volt, hogy 2027-re a minimálbér elérje a bruttó átlagkereset 50%-át. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez a megállapodás egy dinamikusan fejlődő gazdasági környezet feltételezésére épült.

3,4%-os GDP-növekedést vártunk 2025-re, amely kedvező alapot biztosított volna a bérfelzárkóztatás sürgős végrehajtásához. Azonban a leglényegesebb feltétel nem teljesült: az idei évre prognosztizált fél százalékos növekedés messze elmarad a korábban előrejelzett értékektől.

Így a bérmegállapodásba beépített korrekciós mechanizmus értelmében az egészet újra kell gondolnunk. A vállalkozások oldaláról ugyanis ebben a helyzetben nem várható el reálisan, hogy kitermeljék a 13 százalékos minimálbér-emelés költségeit. Ezért mondjuk, hogy a három félnek, a kormánynak, szakszervezeteknek és a munkáltatói oldalnak higgadtan le kell ülniük egymással, és újratárgyalniuk a megállapodást.

Úgy vélem, hogy bár eltérő mértékben, de mindhárom érintett fél nyitott a kompromisszum lehetőségére. Önök milyen béremelési ütemet tartanak elfogadhatónak, amely még kényelmesen kezelhető a cégek számára?

Ha így formázza meg a kérdést, akkor a 6-7 százalék körüli mérték kényelmesen kezelhetőnek tűnik. Figyelembe véve, hogy a gazdaság beindulása újabb egy évet csúszott, a fájdalomküszöb az idei évre vonatkozóan a 9 százalékos szintnél van. Ez már egy jelentős növekedés lenne, de úgy vélem, hogy aki idén elviselte ezt az emelést (bár nem mindenki), az talán jövőre is képes lenne megbirkózni vele.

Kiemelkedő lehetőség lenne, ha a kormány lépéseket tenne a parlament felé, hogy a szociális hozzájárulási adó mértéke 13%-ról 12%-ra csökkenjen. A jelek szerint a kabinet nyitott lehet erre a javaslatra. Ezen változtatás esetén akár a 10%-os béremelés is megvalósíthatóvá válna.

A garantált bérminimum kapcsán nem született tavaly megállapodás, ott egy 7 százalék körüli mértéket látok reálisnak jövőre. A Munkástanácsok Országos Szövetségével már egy éve benyújtottunk a kormány elé egy olyan javaslatot, ami arról szól, hogy alakítsunk ki ágazati bérminimumokat. Hiszen a bányászat, kőfejtés nem bír el ugyanakkora emelést, mint az IT-szektor. Egyelőre nem tartanak ott az előkészületek, hogy ezt a szisztémát már jövőre bevezessük, de érdemes lenne ebbe az irányba elindulni.

Optimista azt illetően, hogy meg lehet egyezni november folyamán a legkisebb keresetűek jövő évi béremeléséről?

Igen, én bízok a megállapodásban. A szakszervezetek 10 százalék fölött emelést szeretnének, a munkáltatói oldal pedig az egy számjegyű növekedést látja reálisnak. Hogyha a kormány is besegít a szociális hozzájárulási adó csökkentésével, akkor 10 százalék körül megszülethet a megállapodás. A garantált bérminimum más kérdés, de ott is reálbérnövekedésre számítok jövőre.