Ez lehet a kormány utolsó védvonala, amelynek összeomlása végzetes következményekkel járhat.

Egy olyan országban, ahol az infláció nem természetes módon csökken, a költségvetés pedig rendkívül sérülékeny, és az EU-s támogatások továbbra is bizonytalan helyzetben vannak, a jegybanki szigor lehet az egyetlen tényező, amely valamiféle stabilitást nyújt. Az Index által megkérdezett elemzők véleménye szerint a Monetáris Tanács keddi ülésén nem várható változás az alapkamat terén. Könnyen elképzelhető, hogy Varga Mihály mára a gazdaság kiszámíthatóságának kulcsszereplőjévé vált.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) májusi kamatdöntő ülésén nem érdemes nagy meglepetésekre számítani - legalábbis így látják a gazdasági elemzők. A várakozások szerint az alapkamat nem változik, és a jegybanki kommunikáció is a jól ismert, szigorú irányvonalat viszi tovább. Azonban az ördög a részletekben rejlik, hiszen a magyar gazdaság nem éli legszebb napjai, jó példa erre az alábbi két adat:

A kamatok csökkentésének lehetőségei sokszor korlátozottak, és ennek több oka is van. Először is, a kamatok alacsonyan tartása hosszú távon nem mindig fenntartható, mivel ez pénzügyi instabilitáshoz vezethet. Másodszor, a központi bankok gyakran a gazdasági helyzettől függően döntenek, és ha a gazdaság már így is gyenge, a kamatcsökkentés nem biztos, hogy elegendő ösztönzést ad a fogyasztás vagy a befektetések növelésére. Ezen kívül figyelembe kell venni az infláció mértékét is: ha a kamatok túl alacsonyak, az infláció elszabadulhat, ami hosszú távon káros hatással lehet a gazdaságra. Végül, a politikai és társadalmi tényezők is szerepet játszanak, hiszen a döntéshozók gyakran óvatosak a kamatszint változtatásánál, hogy elkerüljék a piaci zűrzavart vagy a bizalom elvesztését. Összességében a kamatok csökkentésének megfontolása komplex összefüggéseket igényel, és nem mindig egyszerű döntés.

A Magyar Nemzeti Bank májusi kamatdöntő ülése előtt a legtöbb piaci szereplő egyetlen kérdést sem tart igazán nyitottnak. Ahogyan Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza fogalmaz: "Különösebb izgalomra a jegybank mostani kamatdöntő ülésén nem számítok: várakozásaim szerint sem az alapkamat, sem a jegybanki stratégiával kapcsolatos kommunikáció nem változik."

Virovácz Péter, az ING vezető elemzője is hasonlóan vélekedik, és megjegyzi, hogy "a legutóbbi jegybanki nyilatkozatokat alaposan átfutva nem meglepő, hogy milyen döntés várható a májusi kamatdöntő ülésen." Az alapkamat mértéke, a kommunikáció stílusa és a monetáris politika irányvonalának stabilitása egyaránt várhatóan megmarad. A jegybank továbbra is szigorú politikát folytat, és az inflációs cél elérése kiemelt prioritás marad a számára.

Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy március 17-én a kormány határozata alapján hatósági korlátozásokat vezettek be körülbelül harminc élelmiszeripari kategóriára, ami összesen mintegy ezerféle terméket érint. Ennek a lépésnek a célja az volt, hogy mérsékelje az év elején újra felerősödő infláció ütemét. Januárban az infláció átlagosan 5,5 százalékkal nőtt az előző év azonos hónapjához képest, miközben az élelmiszerek ára 6 százalékkal emelkedett. Februárban a tendencia tovább folytatódott: az infláció 5,6-ra emelkedett, míg az élelmiszerek ára 7,1 százalékkal ugrott meg.

A tavasz első hónapjában az általános árszint mindössze 4,7%-kal volt magasabb az előző év azonos időszakához képest, és februárhoz viszonyítva a fogyasztói árak, valamint az élelmiszerárak terén sem mutatkozott jelentős eltérés. Áprilisra viszont a fogyasztói árak éves összehasonlításban átlagosan 4,2%-os emelkedést mutattak, míg a márciusi helyzethez képest csupán 0,2%-os növekedést regisztráltak.

De akkor miért nem emel kamatot a jegybank?

A megkérdezett szakértők hangsúlyozták, hogy noha a hazai infláció 2022 után jelentős mértékben csökkent, a jelenlegi szint még mindig túllépi az MNB által kitűzött céltartományt. Az áprilisi adatok például 4 százalék felett mozognak, miközben a kormányzat továbbra is aktívan alkalmaz árstopokat és egyéb átmeneti intézkedéseket az árak mérséklésére. Ez a helyzet az egyik legfőbb oka annak, hogy a jegybank nem hajlandó enyhíteni a monetáris politikáján. Az infláció csökkenése ugyanis nem a természetes piaci folyamatok következménye, hanem mesterséges beavatkozás eredménye. Virovácz Péter arra figyelmeztetett, hogy "az átmeneti gazdaságpolitikai intézkedésekkel mesterségesen csökkentett inflációval kapcsolatos költségeket is meg kell majd téríteni." Ezt valószínűleg 2026-2027 környékén fogjuk tapasztalni.

Ez pedig hosszabb távon újra magas inflációs kockázatot jelenthet. Sőt a gazdaság szereplőinek fejében már most is beégtek a magas árak: "A magas inflációs várakozások tartósan beégnek a piaci szereplők fejébe - legyen szó akár a háztartásokról, akár a vállalati szféráról" - tette hozzá Virovácz. És ezt lehetett kiolvasni Varga Mihály legutóbbi megszólalásában is. Május 22-én a jegybankelnök a Portfolio Hitelezés 2025 konferenciáján kifejtette, hogy a világgazdaság a lassabb növekedés és a beragadó infláció problémájával találkozhat. Úgy vélekedett, hogy a külső környezet Magyarországnak az alacsonyabb növekedés és a mérsékeltebb infláció irányába mutató kockázatokat jelent.

Regős Gábor hangsúlyozza, hogy bár a forint árfolyama stabilnak tűnik, mégsem elég erős ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) biztonságosan folytathassa a monetáris lazítást. Ráadásul az ország nemzetközi megítélése is aggasztó tényező, amely tovább nehezíti a kamatcsökkentés lehetőségét. "A leminősítés kockázata, az uniós források esetleges visszatartása és a magas költségvetési hiány mind olyan tényezők, amelyek a lazítás ellen szólnak" – figyelmeztet. Elsőre talán azt hihetnénk, hogy amíg az inflációs cél nincs teljesítve, újabb kamatemelés válhat szükségessé. Azonban, amint Regős Gábor rámutatott, erre jelenleg nincs igazán szükség, mivel a meglévő szigor már elegendőnek bizonyul.

Más szavakkal kifejezve: a jegybank már akkor is szigorú lépéseket tesz, ha látszólag nem hajt végre semmilyen konkrét intézkedést. Regős Gábor véleménye szerint a kamatcsökkentéshez számos előfeltétel szükséges, és ezek egyelőre még nem teljesültek. Ide tartozik az árstopok fokozatos eltüntetése, amely biztosítja, hogy az infláció piaci mechanizmusok révén is kezelhető maradjon; egy tartósan stabil, sőt, enyhén erősödő forint árfolyam; valamint az ország kockázati megítélésének javulása, beleértve az uniós forrásokhoz való hozzáférést és a költségvetési deficit csökkentését.

Varga Mihály most a védelem kulcsszereplőjévé válhat.

„A kamatcsökkentésre legkorábban a következő évben lehet számítani, de ezzel kapcsolatban még mindig jelentős a bizonytalanság” – nyilatkozta Regős Gábor. Ráadásul, ha végül elindul a csökkentés, az várhatóan fokozatosan fog megvalósulni: „Számomra a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy jövőre csupán egyetlen kamatvágásra kerül sor.” De vajon van-e értelme a kamatok mérséklésének éppen most? Ez a kérdés indokolt, de a válasz nem olyan egyértelmű.

Virovácz Péter véleménye szerint a reálgazdaság szempontjából a kamatcsökkentésnek jelenleg nem lenne túl sok haszna. Az MNB alapkamatának hatása egyre inkább elhalványul, mivel a lakossági hitelek többsége kamattámogatott vagy kamatplafon alatt van. A vállalatok esetében is megfigyelhető, hogy sokan euróban vagy kedvezőbb piaci megoldások révén biztosítják a finanszírozásukat. "A reálgazdaság számára minimális előny származna a kamatcsökkentésből, ha egyáltalán lenne bármilyen nyereség" - fogalmazott Virovácz Péter.

Egyes piaci résztvevők időnként reménykednek a monetáris politika enyhítésében, és a befektetők már az idei év végére két-három kamatcsökkentést valószínűsítenek. Az elemzők viszont figyelmeztetnek a mértéktartásra. Jelenlegi inflációs helyzetünk nem kielégítő, az ország pénzügyi helyzete nem elég stabil, és a gazdasági tényezők sem indokolják a laza politikát. "Egyszerűen túl nagy kockázatot jelentene" - mondja Virovácz Péter. Ő és Regős Gábor is egyetértenek abban, hogy 2025 végéig nem várható jelentős kamatváltozás az MNB részéről.

A jegybank mozdulatlansága nem a döntésképtelenség jele - hanem tudatos, szigorúan mérlegelt álláspont. A jegybanki szigor még mindig szükséges, sőt: lehet, hogy ma ez a legfontosabb védőbástya a gazdaság kiszámíthatósága mögött. A kamatcsökkentés elmaradása tehát nem csalódás, hanem realitás. Egy olyan országban, ahol az infláció nem piaci úton csökken, ahol a költségvetés sérülékeny, és ahol az EU-s pénzek továbbra is a levegőben lógnak, a jegybanki szigor lehet az egyetlen, ami még kiszámíthatóságot ad.