Megérkezett a karácsonyi ünnepkör varázsa, ma pedig advent első vasárnapját ünnepeljük.
Elérkezett a karácsonyi előkészület, az advent ideje. Idén december 1-jével nem csak az év utolsó hónapja vette kezdetét, hanem a karácsonyi ünnepkör és az egyházi év is. Mutatjuk, mit is ünneplünk pontosan, honnan ered az advent elnevezés, továbbá azt is, mit szimbolizál a koszorú és a naptár valójában.
December 1. advent első vasárnapja, a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete - olvasható az MTI ünnepi összefoglalójában. A Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésének napjáig, december 25-ig tartó advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyi előkészület ideje.
A négy vasárnap további jelentéssel is bővült, az Úr négy eljövetelét szimbolizálja először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor, amelyre készülnünk kell. A liturgiában az advent színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját (gaudete vasárnap), amikor szabad rózsaszínt használni.
Az advent ünnepe egykor csupán egy vasárnapot ölelt fel, ám a VII. században Nagy Szent Gergely pápa döntése nyomán négy vasárnapra bővült a száma. 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyház keretein belül. A régi időkben az advent kezdetét egy éjféli harangszó jelezte, és ez az időszak szigorú böjtöléssel járt, amikor az emberek hajnali misére, az úgynevezett rorátéra látogattak el.
Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyák a Jézus születése révén szétáradó világosságot, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik. A szokás a XIX. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén.
Advent időszaka a csendes várakozásról és a belső elmélyülésről szól, ezért ilyenkor elkerülték a zajos ünnepléseket, a táncokat és a lakodalmakat is. Számos népi hagyomány fűződik ehhez az időszakhoz. Például az eladósorban lévő lányok a hajnali misére való első harangozáskor három szálat téptek a harang köteléből, amelyeket a hajukban viseltek, remélve, hogy farsangkor sok kérőjük akad. Erdélyben a hajnali mise idején zárva tartották az ajtókat és ablakokat, hogy elkerüljék a boszorkányok betörését, akik ilyenkor állati formát öltöttek. Az Alföldön pedig a lányok a hajnali harangszóra mézet vagy cukrot fogyasztottak, hogy édes ízű nyelvük vonzó legyen a férfiak számára, ezzel is növelve esélyeiket a házasságra.
Borbála napján, december 4-én a lányok Borbála-ágat vágtak, majd az ágat vízbe állították, és ha kizöldült, tudni lehetett, hogy a következő évben férjhez mennek. December 13-án, Luca napján (a naptárreform előtt az év legrövidebb napján) a lányok 13 papírdarabra fiúneveket írtak, és minden nap tűzbe dobtak egyet, karácsonykor a megmaradt papír megmondta, ki lesz a férjük. Ekkor kezdték a Luca székét is készíteni, amelyre a karácsonyi misén felállva meg lehetett látni a boszorkányokat. Szent András napját tréfásan Disznóölő Szent Andrásnak is hívták, mert ekkor kezdődtek a disznótorok, de sohasem szerdán, pénteken vagy szombaton, mert olyankor böjtöltek az emberek.
Az adventi naptár eredeti célja az volt, hogy a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt közelebb vezesse a karácsonyi ünnephez, hiszen minden egyes ablak mögött egy-egy karácsonyi témájú gondolat rejtőzött. Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban látott napvilágot Münchenben. Az idő múlásával azonban a vallási jelentés egyre inkább háttérbe szorult, és a kereskedelem kreatív fordulatot vett: az adventi naptár mára szinte egy hagyományos decemberi naptárrá változott, amelynek minden napját csokoládé vagy marcipán édesíti meg, így a várakozás izgalma már inkább az édességek felfedezéséről szól, mintsem a karácsonyi szellem ápolásáról.
