Tedd különlegessé a történetet: Vitray Tamás felfedte, miért döntött a névváltoztatás mellett!

Vitray Tamás mindig lelkesedéssel fogadja a különféle elismeréseket, és minden egyes díjat mély megbecsüléssel tart számon.

A közelmúltban 92. születésnapját ünnepelte, és ez alkalomból igazán különleges eseményt szervezett. Barátai és családtagjai körében, egy hangulatos helyszínen gyűltek össze, ahol közösen emlékeztek meg az elmúlt évtizedekre. Az ünneplés során szívhez szóló beszédek hangzottak el, régi fényképek idézték fel a szép emlékeket, és természetesen a torta sem maradhatott el! Az este folyamán zene és tánc is színesítette a programot, ami még inkább emelte az ünnep fényét. Mindenki örömteli pillanatokkal gazdagodott, és a szeretet, valamint a közös élmények ereje még inkább összekovácsolta a jelenlévőket.

Természetesen volt tortám, amit a feleségem, Éva rendelt, és összejött a család is szűk körben, hiszen nehéz az egész csapatot egyszerre összeterelni. Egy étteremben gyűltünk össze vacsorázni, bensőséges ünneplés volt.

Pedig épp kérdezni akartam, hogy van-e valamilyen finomság, amit ön készített.

Nálunk a tér szűkös lett volna ehhez a lakáshoz, de bevallom, a konyhaművészet sosem volt a kedvenc területem. Bár évekig meg tudtam oldani a dolgokat egyedül, mások talán nem lennének annyira elragadtatva a főztömtől.

A legújabb családtag, a három hónapos dédunokája is csatlakozott az ünnepléshez?

Noé még csak egy aprócska csöppség, és szülei rendkívül gondosan óvják őt ebben a covidos, betegségekkel teli időszakban. Eddig csak fényképeken láthattam a dédunokámat, de már nagyon várom, hogy végre személyesen is találkozhassunk. Ő még egy kicsit félénk és blazírt, így nem biztos, hogy azonnal lenyűgözöm majd, ám engem már most teljesen elbűvölt. Valójában már akkor éreztem, amikor az édesanyja pocakjában volt, hogy egy igazi kis vagány lesz belőle.

Hofi Géza és Vitray Tamás között egy életre szóló viszály alakult ki, amelynek hátterében mélyebb nézeteltérések álltak. Az okok sokrétűek voltak, de a két művész eltérő világképe és stílusa folyamatosan feszültséget teremtett közöttük. A közönség szeme láttára zajló ellentét nem csupán a szórakoztatás eszközévé vált, hanem tükrözte a korabeli társadalmi és kulturális feszültségeket is.

Mennyire máshogy látja magát apaként, nagypapaként és most déapaként?

Nagyon másként, hiszen ezek a szerepek az idő haladtával egyenesen arányosan a felelősség csökkenésével járnak. És ez nemcsak a gyerek eltartására vonatkozik, hanem arra is, hogy az ember mi mindent engedhet meg magának. Apaként még szigorúbbak vagyunk, nagypapaként már engedékenyebbek, dédnagypapaként pedig elég, ha csillogó szemmel rácsodálkozunk a kicsire.

Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Televízió örökös tagja, hogy csak néhány elismerést említsek a teljesség igénye nélkül, most pedig egy életműdíjat is kapott. Hogyan éli meg ezeket az elismeréseket? Van olyan, amelyikre különösen büszke?

Ezt a helyzetet lehetne nyugodtan is kezelni, de az igazság az, hogy minden elismerésnek ugyanolyan örömmel tudok örvendeni. Ki ne örülne, ha jót hall magáról, főleg, ha mások is elismerik a munkáját? Valójában minden díj az életműről árulkodik, arról, amit az ember eddig elért. Persze nem az elismerésért dolgozunk, de mégiscsak jólesik, ha a fáradozásainkat észreveszik.

Elérzékenyül ilyenkor?

Idős koromra sokkal fogékonyabb lettem az érzelmekre. Már nemcsak a díjak kapcsán mozdulnak meg bennem a mély érzések, hanem egyébként is. A zenehallgatás különösen érzékennyé tesz, főleg, ha a dallamok valamilyen kedves emléket idéznek fel, vagy ha eszembe jut egy olyan múltbeli esemény, amely könnyeket csal a szemembe. Tegnap például újra átéltem egy ilyen pillanatot, de nem ez volt az első; gyakran találkozom hasonló élményekkel, hiszen zenehallgatás számomra mindennapi öröm.

Vitray Tamás, a 91. életévét betöltve is aktívan vezeti a műsort, és ironikus humorral kezeli a helyzetét: "Öreg ember vagyok, ki vagyok pécézve!" - derül ki a legújabb videóból.

Korábban is elérzékenyült, vagy inkább "férfiasan" tartotta magát?

A férfiasság nem csupán azt jelenti, hogy elrejtsük az érzéseinket vagy megakadályozzuk a könnyek kicsordulását. Régebben, amikor mély bánat gyötört, nem is emlékszem, mikor sírtam utoljára, kivéve talán azokat a pillanatokat, amikor a gyerekkorom emlékei felsejlettek előttem.

A gyerekkorában tapasztalt viszontagságairól memoárt is írt, ami immár több kiadást is megért Kiképzés címmel. Szinte az összes családtagját elvesztette, majd alig 12 évesen légópincékben bujkált. Kísértik az emlékek még ebből az időszakból?

Nem kísértenek múltbéli árnyak, és rémálmokra sem ébredek fel. Mégis, van egy különös szokásom, ami a mai napig velem maradt. A takarót a fejemre húzom, csak így találok nyugalmat az álom világában. Gyerekkoromban ez volt a módszerem, hogy kizárjam a zűrzavart, és megteremtsem a biztonság érzését. Ezek az emlékek mélyen gyökereznek bennem, egészen 1943-44-ig nyúlnak vissza.

Ha ma megölelném az akkori kis Tamást, azt mondanám neki, hogy minden kihívás, amivel szembesül, csak erősebbé és bölcsebbé teszi. Bátorítsam, hogy ne féljen álmodni, és hogy az élet tele van csodákkal, amik csak arra várnak, hogy felfedezze őket. Emlékeztessem rá, hogy a barátai és a családja mindig mellette állnak, és hogy a szeretet és a kedvesség a legnagyobb erő, amit birtokolhat. És végül, hogy ne felejtse el élvezni a pillanatokat, mert a legkisebb dolgoknak is hatalmas jelentősége lehet.

Azt mondanám neki, hogy higgye el, hogy minden rendben van és ezt én mondom neki az öregkoromból visszatekintve.

A hagyományos nyugdíjas életforma eddig valahogy elkerülte, hiszen a Csak ülök... Csakazért is! podcastjával aktívan tevékenykedik. De hogyan őrzi meg fittségét és vitalitását ebben az izgalmas időszakban?

Minden nap tornával kezdem a napot. Ez egy 40-50 perces gyakorlatsor és leginkább nem is a muszklik vagy a kisebb pocak miatt csinálom, hanem mert önbizalmat ad. Valahogy úgy érzem, hogy amíg ezt meg tudom csinálni, addig minden rendben van, a baj akkor kezdődik, amikor erre már nem vagyok képes.

A munka valóban nem mindig fárasztó, sőt, sok esetben inkább inspiráló és motiváló lehet. Az izgalmas kihívások és az új tapasztalatok felfedezése felüdíthet, és a kreativitásunkat is serkentheti. Mindez attól függ, hogy milyen szemszögből nézzük a feladatokat, és mennyire találjuk őket érdekesnek.

A műsorkészítés számomra nem csupán munka, hanem szenvedély. Mindig is vonzott ez a világ, és minden egyes pillanatát élvezem. A fizikai kihívásokat is könnyedén teljesítem, így nem is kérdés, hogy folytatom ezt az izgalmas utat.

Ha ismét saját műsora lehetne valamelyik csatornán, mit csinálna szívesen?

Nem éppen úgy van, hogy keresem a lehetőségeket, hiszen jelenleg is azt teszem, ami igazán örömet okoz. Ha valaha megkeresnének egy új feladattal, alaposan mérlegelném, mert mostantól én irányítom a saját utamat, és ennek minden felelőssége és szabadsága a vállamon nyugszik.

A feleségével együtt dolgoznak. Sok házaspár tart attól, hogy a közös munka a kapcsolat rovására megy, önökben nincs ilyen félelem?

Noha szomszédok voltunk, igazán a közös munka hozott össze minket. Valójában eltér a munkánk a műsor előállításában, így ez nem okoz problémát.

A munkában ön a főnök?

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Természetesen, hiszen ez az én hivatásom, az én felelősségem és az én műsorom. Évi pedig óriási terhet vesz le a vállamról, valóban egy igazi szakember."

Otthon is így áll a helyzet?

Ilyen szempontból nincsenek konkrétan kijelölt szerepek, de ha az anyagi vonatkozásokat vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy a műsorral kapcsolatos költségekért én vállalom a felelősséget, míg a hétköznapi kiadások, például az étkezés és a ruházkodás terén a feleségem intézkedik. A podcast teljes egészét én fedezem, mivel jelenleg nincsenek támogatóink, így minden költséget a saját zsebemből állok.

Milyen izgalmas elképzeléseid vannak a podcast mellett, amiket a közeljövőben szeretnél megvalósítani?

Szégyenkezve kell mondanom, hogy nincsenek terveim. Ez egyébként mindig is így volt. Valahogy sosem terveztem előre semmit, csak megragadtam azokat a lehetőségeket, amik adódtak. Tervezés terén kicsit lusta természet vagyok, de a lehetőségeket tekintve mindenképpen szerencsés.