Egyre több forrás emeli ki, hogy Kína valóban fokozott figyelemmel kíséri az eseményeket. | 24.hu

Lázár János nemrégiben bejelentette, hogy a vasútállomásokat hosszú távú bérleti szerződések keretében magánbefektetőknek kínálják fel, mindezt látszólag ingyen és bérmentve. Az ügy körüli általános felháborodásra Orbán Viktor védelmébe vette miniszterét, kijelentve, hogy jelenleg Magyarország nem rendelkezik elegendő forrással az összes nagy vasútállomás felújítására – ami egy szokatlanul őszinte megállapítás. Az elmúlt évtizedekben persze volt már elegendő pénz, talán többszörösen is, de azt más célokra költötték. Ahelyett, hogy rendes állomásokat, kórházakat, iskolákat és normális utakat építettek volna, ma inkább vezérközeli gigavállalkozások monumentális építményei emelkednek a tájban.

Vitézek, mi lehetne e széles föld felett szebb látvány az végső határok közelében, kérdi Balassi Bálint, és mi tudjuk a feleletet: az ingyenes vasútállomás. Míg egy hagyományos politikus számára a hatalmi játszmák és a pénzgyűjtés állhat az első helyen, kevés dolog keltheti fel jobban a figyelmét, mint egy elhanyagolt, de impozáns vasúti állomás. Lázár miniszter mostani felhívása valószínűleg ezt az érdeklődést kívánja kielégíteni. Én azonban inkább egy szimbolikus gesztust látok ebben: a magyar állam erkölcsi hanyatlásának kifejeződését.

Különleges vagyont birtokol, ám nem tudja azt megfelelően kezelni. Az utóbbi évtizedek során lehetősége lett volna magántőkét bevonni, de ezt nem tette meg, amíg meg nem győződött arról, hogy a NER hatalmasai biztosan hozzájuthatnak a nekik járó részesedéshez. Jelenleg a pályaudvarok körüli helyzet áll fenn, így valószínű, hogy ők lesznek azok, akik Lázár miniszter felhívásának köszönhetően, mint megváltó magántőkésként lépnek elő.

A megválasztott amerikai elnököt hallgatva-olvasva az embernek támad némi kétsége afelől, hogy Donald Trump járt-e bármilyen iskolába, ahol elemi történelmi ismereteket tanítottak. Már 2019-ben meg akarta venni a Dániával perszonálunióban lévő Grönlandot, (rossz nyelvek szerint egy milliárd dollárért egy konferencia szünetében), de akkor igen dühös választ kapott Mette Frederiksen (Szociáldemokraták) dán kormányfőtől: "Grönland nem a dánoké. Grönland a grönlandiaké. Remélem, hogy valami félreértésről van szó". Ám Trump, aki amúgy még azt sem tudta, hogy Finnország része-e Oroszországnak, mintha elfelejtette volna. Ken Howery új dániai nagykövet kijelölésekor, 2024 decemberében kijelentette: "a nemzetbiztonság és a globális béke érdekében a Grönland feletti [amerikai] ellenőrzés és tulajdonjog abszolút szükségszerűség."

Egyre több forrás hangsúlyozza, hogy Kína igencsak érdeklődik a grönlandi ritka fémek (pl. ittrium, scandium, neodímium és dysprosium) iránt, és már beruházási tervei is vannak. Amerikai szakértők szerint, amennyiben Kína monopóliumot szerez a grönlandi ritkafém-bányásztatra, ez az USA katonai ipara számára katasztrófával érne fel.

Nem babra megy a játék. Két mezőről van szó (Kuannersuit, azaz Kvanefjeld és a Killavaat Alannguat, röviden Kringlerne), amelyek becslések szerint több mint száz évre elegendő ritka fémet tartalmaznak, a jelenlegi világtermelés kétszeresét.

A Kringlerne kiaknázására irányuló Tanbreez projekt kapcsán az ausztrál Rimbal Pty Ltd. vállalat kapta meg a szükséges engedélyeket. Greg Barnes, a cég vezetője, részt vett azon az értekezleten, amelyet Trump elnök a Fehér Házban hívott össze. Megdöbbenve tapasztalta, hogy az elnök milyen hevesen és alapos információk birtokában ragaszkodik Grönland ritkafém-bányászatának megszerzéséhez. Az ausztrál vállalatot végül 2024 júniusában a Critical Metals Corporation vásárolta meg az Egyesült Államokból, méghozzá 211 millió dollár értékben.

A Kvanefjeld mező környezetvédelmi szempontok miatt még nem kapta meg a szükséges engedélyt a grönlandi kormánytól, pedig legújabb kutatások szerint urán is fellelhető a területen. A baloldali miniszterelnök meggyőzése a bányászati engedély kiadásáról nem ígérkezik egyszerű feladatnak. Éppen ezért merült fel az a különös javaslat, hogy inkább Grönland egészének megvásárlására kellene törekedni.

Ami Egede önkormányzati elnök véleménye szerint sem a jelenben, sem a jövőben nem kerülhet eladásra.

A 2018-as választások után, amikor a Fidesz ismételten 2/3-os többséget szerzett, a kulturális színtér kiemelt célponttá vált. Először a tudományos életet kezdték el megcélzni, majd a felsőoktatás is a figyelem középpontjába került. Közben nem feledkeztek meg olyan kisebb, a kormányfő számára valószínűleg irritáló "kishalakról" sem, mint a CEU, a Klubrádió vagy Iványi Gábor egyháza – ezek a szereplők a hatalom szemében nem voltak elhanyagolhatóak, holott egy elegánsabb vezető talán fittyet hányt volna rájuk. Tehát 2018-ban a kormányzat megkezdte az MTA vegzálását, Palkovics miniszter irányításával. Eleinte a költségvetési források megvonásával indult a folyamat, majd fokozatosan, cseppenként érkeztek az újabb megszorítások, különböző felmérések és tervek keretében. Végül az egész rendszert, amely addig az MTA égisze alatt működött, leválasztották róla, és egy állami intézményt hoztak létre, amely Eötvös Loránd Kutatóhálózat (ELKH) néven vált ismertté. Ma már alig emlékezünk a régi logóra és Titkárságra, de a gazdasági részlegen még felfedezhetők az MTA-tól átkonvertált munkatársak, akik a múltat idézik.

A Lovász által vezetett MTA alkotmányos panaszt nyújtott be, miután a Közgyűlés tagjainak több mint 90%-a ellenvéleményt fogalmazott meg, és a KH munkatársai is egységesen ellenezték a döntést, amely révén megfosztották őket eddigi működési keretüktől. Bár a panasz nem ezen az alapon indult, az Alkotmánybíróság végül, két év elteltével, elutasította a beadvány lényegi részét. Mindössze a KH ingó és ingatlanvagyonának ingyenes használatba adását találta kifogásolhatónak, és felszólította az Országgyűlést, hogy sürgősen intézkedjen a problémás helyzet orvoslása érdekében. A parlament, a megszokott módon, azonban nem tett lépéseket, ami elősegítette a tavaly decemberi események kibontakozását.

Leszek Kołakowski nem csupán a tudomány területén hagyott maradandó nyomot, hanem szépírói képességei révén is kiemelkedett, esszéi és bibliai példázatai a lengyel irodalom csúcsait ostromolják. Publicistaként is olyan munkákat teremtett, amelyek nem csupán korukban gyakoroltak hatást, hanem fél évszázaddal később is érdemes őket újra felfedezni. Ilyen például az apokrif vezércikk (Trzydziesta rocznica Noweg Ładu w Europie - zwycięstwo zdrowego rozsądku, Kultura, 1976, 5.), amely rávilágít a lengyel gondolkodás mélységeire. Miłosz figyelmeztetése szerint a lengyelek Kasszandra-komplexussal küzdenek: képtelenek átadni a Nyugatnak az Oroszországról szerzett tapasztalataikat, mivel a birodalom szabad országait csupán üzleti lehetőségként szemléli, így érdekük fűződik ahhoz, hogy civilizált partnerként kezeljék őket. Kołakowski egy gondolatkísérlet segítségével megeleveníti, milyen lenne a Nyugat és a harmadik birodalom kapcsolata harminc évvel azután, hogy Hitler diadalmaskodott a második világháborúban. E fiktív példán keresztül máig tanulságos lehet, hogy miként torzítanak a birodalmi érdekekről azok, akik baráti viszonyra törekednek vele.

A Magyar Nemzet legutóbbi számában értesülhetünk arról, hogy David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete elhagyta hazánkat. A lap szerint a diplomatát, aki többször is bírálta Magyarországot, titokban, gyáván menekült el, férje és két nevelt gyermeke társaságában. Érdekes módon, a sajtó kérdéseire, melyeket a távozásakor tettek fel neki, Pressman nem reagált, csak testőrök gyűrűjében távozott az utasfelvevő portálról. Ugyanakkor a cikk későbbi részében az áll, hogy a nagykövet a helyszínen lévő újságíróknak azt nyilatkozta, hogy csodálatosnak tartja Magyarországon végzett munkáját. Ez a két egymásnak ellentmondó állítás arra utal, hogy a sajtóban talán a szerzői indulatok vezérelték a szöveg megalkotását. Olyan helyzetet teremtettek, amelyben a „menekülő” nagykövet egyszerre válaszol a nem lévő újságíróknak, mintha tőlük várna kérdéseket. Ezt a zűrzavart nemcsak a szakmai hozzáértés hiánya, hanem az is jellemzi, hogy a sajtó képviselői gyakran komolyan veszik magukat, mintha az írás művészete a legmagasabb szintre emelné őket, miközben a valóságban a legbanálisabb helyzetekkel küzdenek. A hírek mögött pedig kémek és ügynökök titkos játéka zajlik, miközben a valóság megértése helyett inkább a szenzációra hajtanak.

Aztán az sem mindegy, hogy Pressmann az éj leple alatt távozott (NB suttyomban akart lelépni), vagy pedig reggel fél hatra érkezett a repülőtérre, ahogy mindenki más, aki aznap délelőtt akart Londonba érkezni. Az éj leple, meg a reggeli fél hat nem ugyanaz. Éjszaka nem indul gép Londonba, meg úgy általában sehova se, legalábbis utasszállító nem."

Tedd különlegessé a szövegedet: Bellinit, Garrinchát és a három világbajnoki aranyérmes játékost, Gérsont, Tostãót, valamint Jairzinhót is megidézték 1970-ben.