Persze! Itt van egy egyedi változat: "Magamra hagyva?"

Hosszan gondolkodtam, vajon megszólítsam-e a buszon azt a férfit, aki a pénteki közrádióbeli miniszterelnöki igehirdetést hangosan hallgatta. Végül úgy döntöttem, hogy nem hagyom figyelmen kívül a bennem feszülő kérdéseket: rákérdeztem, valóban elhiszi-e a sok hazugságot, amikről szólt a műsor. A válaszát harag kísérte, és éreztem, hogy feszültség szállt a levegőbe. Vajon helyesen cselekedtem, amikor a busz nyilvános terében kifejeztem a véleményemet?

Aztán megnyugodtam. Utazásom célja egy közeli kisvárosban megrendezett gyermekfilm-fesztivál volt. A nézőtér zsúfolásig megtelt figyelmes és izgatott óvodásokkal, kisiskolásokkal. Már az első animációs filmben egy csendes úr tétovázott: vajon szembenézzen-e egyedül a markolóval, amely a betonrengeteg egyetlen zöld parkját készült eltüntetni. Nem sokkal később újabb szereplők léptek a színre, akik szintén bátorságot merítettek. A következő filmben egy magára hagyott tojás próbálta kideríteni, ki az, aki a reggeli ételosztást dézsmálja. Ő is felvetette a magával ragadó hamleti dilemmát: vajon elbírhatja-e a kizökkent idő helyreállításának terhét.

A választ hamarosan egy apró kolibri hozta el a következő jelenetben. A kigyulladt erdő füstje és lángjai elől menekülő állatokkal szemben repkedett a madárka, csőrében egy kis vízcseppet tartva, amit a közeli folyóból mentett. Egy parazsat oltott el vele, majd azonnal tovább is szállt. Újabb vízcsepp, újabb parázs hunyt ki a lángokban. Hamarosan már nemcsak ő volt egyedül, hanem társai is csatlakoztak hozzá. A nagyvadak is visszafordultak, mindegyikük egy-egy kortynyi friss vízzel a csőrükben. Végül a tűz kialudt, az állatok közös erőfeszítéseikkel megmentették az erdőt.

A mesét tátott szájjal figyelő kisgyermekek nagy tapsban törtek ki, amikor a terem újra kivilágosodott.

A szöveg egyedi változata: A szerző tanári pályán dolgozik, szaktudásával és elhivatottságával formálja a jövő generációit.