Egy évtizede megfagyott az idő az elhagyatott balatoni szálloda falai között. Az évek során elfeledett helyszín lassan a természet ölelésévé vált, ahol a múlt emlékei és a csendes víz csillogása találkozik. A régi bútorok poros sarkaiban még felsejlenek a

A szobák bevetett ágyakkal még mindig ugyanúgy várják a vendégeket, ahogy azt évekkel ezelőtt elhagyták.

Hazánk minden részén nagyon sok üdülő áll elhagyottan, ezek az épületek pedig a régi időkről mesélnek.

Vivien Kendl gyermekkora óta különös vonzalmat érez az elhagyott helyek iránt. Eleinte ugyan hagyta, hogy mások lebeszéljék arról, hogy felfedezze ezeket az elfeledett világokat, ám az idő múlásával kíváncsisága egyre inkább felerősödött. Így hát végül elhatározta, hogy belevág az urbex fényképezésbe, hogy megörökítse azokat a titkokat, amelyeket az idő és az emberek feledésbe merítettek.

Sokan még mindig félreértik az urbex (urban exploration) fogalmát, és összetévesztik azokat, akik ezzel szenvedélyből foglalkoznak a vandálokkal vagy tolvajokkal. Az urbexesek bemennek, megfigyelnek és meg örökítik a helyszíneket. Bele tudja képzelni az ember magát, hogy milyen volt, mikor az adott hely, amikor még élet volt benne, üzemelt, hogy miként működtek ott a dolgok

Vivien a Sokszínű vidék megkeresésére így mesélte el élményeit: „Miközben a varázslatos hangulatú felvételeimet készítem a különleges helyszíneken, egyfajta eufória tölti el a szívemet. Minden egyes pillanatban úgy érzem, hogy a természet és a kultúra harmonikus egyensúlyban létezik körülöttem. Az egyedi tájak, a színek játékossága és a hely szelleme mind-mind inspirálnak, miközben próbálom megragadni ezt a varázslatos érzést a kamerámmal.”

Sokaknak ad izgalmas élményeket, amikor elhagyott helyeken járnak és elkezdik felfedezni az épületeket, ahol a csend és a régmúlt emlékei veszik őket körbe. Ezzel Vivien sincsen másként.

Amíg ott tartózkodom, egy kis időre a magaménak tudhatom az egész környezetet. Személy szerint a Balaton partján fekvő helyszínek különösen közel állnak a szívemhez, de talán nem is sejtjük, mennyi elhagyatott, titokzatos hely vár felfedezésre hazánkban. Ráadásul rengeteg tehetséges urbex fotós és videós van, akik mesterien megörökítik ezeket a csodás, ámde elfeledett területeket.

Az urbex fotós mélyen belemerült saját érzéseibe, amikor a romos épületek titokzatos világát felfedezte. Minden egyes elhagyott helyszín új történeteket mesélt neki, és a helyek atmoszférája különféle érzelmeket váltott ki belőle. A leomló falak és a megkopott festék emlékeket idéztek, nosztalgiát és mélabút egyaránt. Az elhagyatott terekben sétálva a magány és a felfedezés izgalma keveredett benne, miközben a kamera lencséje mögött a pillanatokat örökítette meg. Az urbex nem csupán a fényképezésről szólt számára, hanem egyfajta belső utazásról, ahol a múlt és a jelen találkozott, és ahol minden kép egy újabb darabka volt a saját érzelmi puzzle-jában.

A közelmúltban Vivien egy lenyűgöző hotel felfedezésére indult, ahol az idő mintha megállt volna. A balatoni szállóban, amely közel egy évtizede zárta be kapuit, szinte minden érintetlen maradt. A szobák bevetett ágyakkal, szinte várakozva a vendégekre, úgy néznek ki, mint ahogy 2016-ban a vendégek elhagyták őket. A konyhában a tányérok csendesen sorakoznak, míg a recepciós pult mögötti tér olyan atmoszférát teremt, mintha a személyzet csupán egy rövid szabadságra távozott volna, hogy aztán folytathassák a vendégek kiszolgálását.

A hotel megjelenése magával ragadó volt, még úgy is hogy a 2000-es évek eleji dizájn elemek hódítottak benne. A legtöbb szobában az ágyak bevetve várták a vendégeket, akik már sosem jönnek el. Sajnos információt nem találtam a bezárás okáról sem az interneten, sem a helyszínen

Vivien így ismertette a balatoni szállodát:

Fedezd fel a galériánkban található fotókat, melyek segítségével egy különleges utazásra invitálunk a szállodába, ahol úgy tűnik, hogy tíz évvel ezelőtt megállt az idő.

Az épületben a napelemek jóvoltából még mindig árammal rendelkezünk. A belső terek meglepően rendezettek, olyan érzést keltve, mintha csupán átmenetileg zárt volna be a szálloda. A vendégek egykor két- és háromcsillagos szobák közül válogathattak, amelyek éjszakánként 7 ezer és 13 ezer forint közötti áron kínálták a kényelmet két fő részére. A reggeli, amely tartalmazott egy tojást, mindössze 350 forintot kóstált.

A vendégértékelések alapján a korszerűsítés hiánya volt a leggyakoribb "panasz", de vélhetően nem ez okozta a hotel bezárását. Az ebédlőben egy nagy asztalt beborítottak tervrajzok a hotelről, melyeknek a többséget már teljesen kiszívta az ablakon beszűrődő napfény, talán felújítást terveztek valamikor

- vázolta fel a látottakat az urbex fotós.

A balatoni szálloda azóta üresen áll, de a szobák atmoszférája még mindig élénken őrzi a vendégvárás szellemét, mintha bármikor újra életre kelhetnének.

Mint arról beszámoltunk félelmetes élményt élt át a fotós az egykori elmegyógyintézetben, ahová soha többé nem menne vissza. Valamint megmutattuk Bözsi néni elhagyott portáját, ami egy régi világba repít vissza mindenkit, aki a fotókat végignézi.