"Egy olyan alapítvány, amely ilyen fiatalokkal foglalkozik, nem létezhet csupán a háttérben, hiszen elengedhetetlen a társadalom fejlődéséhez."

Csak ámultam és bámultam, hogy ilyesmi megtörténhet a szülővárosomban. Egy független civil alapítvány házát egyszerűen bezárhatják egyik pillanatról a másikra. Szinte nem tudtam elhinni, hogy mindez valóság. Mi folyik itt? Április elseje van, vagy csak egy rossz álomban vagyok?

A Lélektér Alapítvány 2009 óta azon dolgozik, hogy a 12 és 30 év közötti fiatalok számára olyan hazai és nemzetközi programokat kínáljon, amelyek célja a fejlődésük elősegítése. Ezek a programok professzionális szakemberek, például pszichológusok és szociális munkások irányításával valósulnak meg, és a résztvevők készségeit, kompetenciáit, valamint ön- és társismeretét hivatottak gazdagítani.

Az alapítvány folyamatosan együttműködik más civil szervezetekkel, amelyek célja az ifjúság támogatása. Főbb témáik közé tartozik a drog- és szexuális prevenció, valamint az ártalomcsökkentés. A központjuk eddig a veszprémi Ifjúsági Ház volt, azonban május 19-én ez a helyszín elérhetetlenné vált számukra. A cikk kezdetén Panna, az egyik fiatal, aki rendszeresen részt vett a programjaikban, megszólalásaival indítja el a beszélgetést, de később részletesebben is megismerjük a gondolatait és érzéseit a helyzetről.

"Eltűnt az Ifjúsági Ház. Ma reggel zárat cseréltek, és ezzel nemcsak minket, hanem több száz fiatalt is kizártak. 15 évnyi kemény munka - 3000 fiatal Erasmus+ programokban való részvétele, több mint 5000 résztvevő helyi esemény, és számos prevenciós alkalom - mindez egyetlen mozdulattal semmivé vált" - fogalmazott a Lélektér az aznapi Facebook-bejegyzésében, amely azóta már több mint hatezer megosztást generált.

Takáts Emesétől, az alapítvány elnökétől részletes tájékoztatást kaptunk arról, hogy pontosan mi is zajlott le.

Hétfő reggel egy jó indulatú ember szólt nekünk telefonon, hogy épp zárcsere zajlik a házon. Annyira reggel, hogy én még otthon kávéztam pizsamában. Annyi volt a szerencsém, hogy a férjem bent volt a városban, és oda tudott futni.

De addigra a zárat már kicserélték. A szakember csupán annyit mondott, hogy őt azért küldték ide, hogy elvégezze a dolgát. Amikor a férj rákérdezett, hogy beléphetne-e, hiszen rengeteg értékes dolog, köztük fontos iratok és a házipénztár is ott maradt, a válasz csak annyi volt: nem engedhet be senkit.

A Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. (VKSZ) egyik munkatársától próbálták megismerni a helyzet részleteit. Az információk alapján kiderült, hogy az új tulajdonos érkezése áll a jelenlegi fejlemények mögött. Amikor arra kérdezett az érintett, hogy mikor férhetnek hozzá az ingatlanjukhoz, a válasz az volt, hogy talán egy előre egyeztetett időpontban lehetséges. (Azóta ez a helyzet változott, május 27-én sikerült átvenniük a kulcsokat, és két hetük volt a kiköltözésre - a szerk.)

Ahhoz, hogy megértsük, mi is történt, jócskán vissza kell mennünk az időben, de előbb még tisztázzuk, mit kell tudni az imént említett cégről, illetve hogy jönnek ők a képbe?