Dubajozás helyett: Három inspiráló példa, hogyan lehet új életet lehelni egy rozsdaövezetbe 1. **Művészeti központ kialakítása**: A rozsdaövezetek gyakran rejtett kincseket hordoznak, amelyek tökéletes helyszínné válhatnak egy művészeti központ számára.

A Rákosrendezőn tervezett Mini-Dubaj projekt kapcsán olyan barnamezős fejlesztéseket gyűjtöttünk össze, amelyek példát mutatnak arra, miként lehet kreatívan és hatékonyan új életet lehelni az elhagyott ipari területekbe.
Rozsdaövezetek szinte minden nagyobb város szövetében fellelhetők: ezek azok a területek, ahol egykor ipari létesítmények, vasúti infrastruktúrák vagy akár laktanyák álltak, de mára funkciójukat elvesztve hanyatlásnak indultak. Azok a vállalkozók, akik itt terveznek beruházni, gyakran szembesülnek azzal a kihívással, hogy a terület szennyezett, és további nehézséget jelenthet, ha az ott található épületek műemléki védettséget élveznek.
Ebben a cikkben három olyan külföldi beruházást fogunk bemutatni, amelyek azóta is nagy népszerűségnek örvendenek a helyi közösség körében.
Az elhagyott ipari zónák újraértelmezése során a londoni Battersea erőmű kiemelkedő példának számít. A brit főváros délnyugati sarkában elhelyezkedő erőművet sokan a Pink Floyd 1977-es Animals című albumáról ismerhetik, amelynek ikonikus borítóján az épület kéményei között a zenekar egyik jelképe, a felfújható, rózsaszín gumimalac látható. Az erőmű építése 1929 és 1935 között zajlott, és az évek során számos bővítést is megélhetett. Azonban a fővárost sújtó szmogproblémák következtében hamar világossá vált, hogy a város szívében üzemelő, évente egymillió tonna szenet elégető létesítmény nem tartható fenn hosszú távon. A leszerelési folyamat 1975-ben indult, és az utolsó blokk leállítása 1983-ra tehető. Ekkorra az erőmű, amely a világ legnagyobb téglaépületei közé tartozik, védett státuszt kapott, így a terület iránt érdeklődő befektetőknek kreatív megoldásokkal kellett előállniuk. Az ezt követő évtizedekben számos fejlesztési ötlet született a környék revitalizálására; egy ideig ír vállalkozók kezében volt a terület, de a 2008-as globális gazdasági válság mindent felborított.
A közel három évtizedes lepusztulás után 2014-ben végre megkezdődött az újjáépítés: egy maláj befektetőkből álló konzorcium vette kezelésbe az épületet, és egy modern bevásárlóközpontot alakított ki annak falai között. Emellett zöldterületek is létesültek, valamint több száz lakás, különféle méretekben. A beruházók nemcsak a helyi közösséget támogatták, hanem 260 millió fonttal hozzájárultak a londoni metró északi vonalának bővítéséhez is, ami két új állomással gazdagodott, s így az erőmű közvetlen szomszédságában alakult ki az új végállomás.
Egy figyelemre méltó példa a rozsdaövezetek újjáélesztésére a hírneves amszterdami Westergasfabriek. E projekt keretében egy egykori gázgyárat alakítottak át kulturális rendezvénytérré. Évtizedek során itt termelték az amszterdami utcai világítás számára szükséges gázt, ám az elektromos világítás elterjedésével a gyár sorsa is megpecsételődött: 1967-ben megszűnt az ipari működés, és az épületek egy része lebontásra került. Néhány épület azonban megmenekült, és 1989-ben műemléki védettséget kaptak, a helyi önkormányzat pedig átvette a terület gondozását.
A Westergasfabriek az utóbbi években a város egyik legikonikusabb helyszínévé vált, ahol rendszeresen zajlanak koncertek és izgalmas kiállítások. Az épületben működő TV-stúdióból sugározzák a holland televízió legnépszerűbb késő esti beszélgetős műsorát, ezzel is hozzájárulva a helyszín hírnevéhez. A környező zöldfelületek, amelyek Amsterdam legnagyobb összefüggő parkját képezik, nyáron különböző zenei fesztiváloknak adják otthonukat, így a Westergasfabriek a kultúra és a szórakozás középpontjává vált a város szívében.
A rozsdaövezetek helyére nemcsak lakóépületek vagy kulturális helyszínek épülhetnek, lehet belőlük park is. Erre talán a chicagói Millenium Park a legjobb példa, amely az elővárosi vonaton végállomásául szolgáló Millenium Station vágányai fölé épült. Azzal, hogy a vasutat a föld alá vezették, egy hatalmas garázs felépítésére is maradt hely, a park voltaképpen ennek a tetején található.
Bár a kivitelezés négy év késlekedéssel zárult le – innen ered a Millenium Park elnevezés –, a helyszín 2004-es átadása óta Chicago egyik legnépszerűbb látványosságává nőtte ki magát. A park szívében található Cloud Gate, amit a helyiek csak "bab"-ként ismernek, szinte azonnal a város ikonikus szimbólumává avanzsált, lenyűgöző fényvisszaverő felületével és formájával.
A felsorolt beruházások világosan tükrözik, hogy miért tekintenek a várostervezők a felhagyott rozsdaövezetekre mint értékes lehetőségekre: ezek a területek nem csupán modern lakó- és kereskedelmi negyedek kialakítására adnak lehetőséget, hanem a zsúfolt, történelmi belvárosok mellett tágas, összefüggő zöldfelületek létrehozására is alkalmasak. Budapest esetében is számos korábbi rozsdaövezetet hasznosítottak már, ahol lakó- vagy irodaházak emelkedtek, mint például a Kopaszi-gát melletti Budapark esetében. Azonban sok esetben a kialakított zöldfelületek mennyisége és minősége nem éri el a kívánt szintet, így ezek a lehetőségek még rejtett potenciált hordoznak magukban.
Rákosrendező területe nem bővelkedik átalakítható épületekben, kivéve talán az állomás felvételi épületét. Ugyanakkor a helyszín lenyűgöző mérete révén kedvező alapot teremthetne egy modern városrész kialakításához, amely gazdag zöldfelületekben. A vasút közelsége pedig jelentős előnyöket kínál a közlekedési fejlesztések szempontjából. Az arab befektető által tervezett nagyszabású projekt részletei még nem ismertek, de sokan aggódnak amiatt, hogy a várva várt új zöldterületek és esztétikus, modern lakóépületek helyett sűrűn egymás mellé épített házak, valamint a budapesti panorámát domináló magasépületek jelennek majd meg a területen.