Lenyűgöző tüdőkapacitás, kifogástalan technikai tudás, és rendkívül erős mentális állóképesség – mindez egy 40 éves emberben.

Hétfőn kerek évfordulót ünnepel Michael Phelps, a legendás amerikai úszó, aki 23 olimpiai aranyéremmel és összesen 28 érmet felmutatva a sporttörténelem legkiemelkedőbb olimpikonjává vált. Negyvenedik születésnapján érdemes megemlékezni a számtalan rekordjáról és elképesztő pályafutásáról, amely inspirációt jelent sokak számára.

Michael Fred Phelps II, a híres úszó, 1985. június 30-án látta meg a napvilágot Baltimore városában, Maryland államban. Ő volt a középosztálybeli család legkisebb gyermeke a három testvér közül. Hétéves korában, nővérei társaságában lépett be az úszás világába. Eleinte még tartott attól, hogy a víz alá merüljön, így hát a hátúszás technikáját sajátította el elsőként.

Tizenegy éves korától kezdve Bob Bowman irányította Michael Phelps edzéseit, akiben a fiatal úszó maximálisan megbízott, és aki mellett végig kitartott pályafutása során. Phelps, akit a „repülő hal” néven is ismernek, szakértők véleménye szerint kivételes fizikai adottságai miatt született úszónak számít.

Tüdőkapacitása kétszer akkora, mint az átlagos érték, míg felsőteste vékonyabb és hosszabb, mint ami megszokott.

Karjainak 201 centiméteres fesztávja nagyobb, mint 193 cm-es testmagassága - az átlagembernél ez megegyezik -, ami előnyt jelentett, ha a versenyt néhány centiméter döntötte el. Ízületei rendkívül hajlékonyak voltak, laza, a normálisnál jóval nagyobb szögben hajló bokaízületei révén erőteljesebb volt a lábtempója.

De a sikerei mögött legalább ennyire kulcsszerepet játszott a kiváló technikai tudása és az eltökélt győzni vágyása. Mentálisan rendkívül stabil volt, sosem ingott meg a döntő pillanatokban.

Tizenhárom éves korára már számos korosztályos rekordot megdöntött, és két év elteltével a legfiatalabb férfi sportolóként csatlakozott az amerikai olimpiai csapathoz. A 2000-es sydneyi olimpián ugyan még nem szerzett érmet, de a 200 méteres pillangóúszásban szép teljesítménnyel az ötödik helyen végzett.

Első világcsúcsát 2001-ben, mindössze 15 éves és 9 hónapos korában érte el ugyanebben a versenyszámban, ezzel ő lett a legfiatalabb világrekorder. Ezzel megelőzte az ausztrál Ian Thorpe-ot, aki tizenhat évesen állította fel a 400 méteres vegyesúszás legjobb eddigi teljesítményét.

Nevét a 2004-es athéni olimpián ismerte meg a világ, ahol lenyűgöző teljesítménnyel hat arany- és két bronzérmet nyert. Ezzel a teljesítménnyel kiemelkedett a sportág történetéből, hiszen korábban csupán a szovjet tornász, Alekszandr Gyityatyin tudta megvalósítani 1980-ban, hogy egy ötkarikás versenyen nyolc érmet szerezzen.

Phelps négy évvel később, Pekingben újra megcsillogtatta tehetségét, és akkor már minden érme aranyszínben ragyogott. Nyolc számban versenyzett, és mindegyiket megnyerte, ezzel pedig túlszárnyalta Mark Spitz legendás rekordját, amely sokáig megdönthetetlennek tűnt.

Hazai sporttársunk 1972-ben Münchenben kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hiszen hét aranyérmet nyert el. Phelps a nyolc versenyszámból hétben új világcsúcsot állított fel, míg a 100 méteres pillangóúszás során olimpiai rekorddal zárta a futamot. Ezen az olimpián legfőbb riválisa Cseh László volt, aki három egyéni számban is Phelps után a második helyet szerezte meg.

A 2012-es, londoni olimpián négy aranyat és két ezüstöt szerzett, 22 medáljával megelőzte az addigi legeredményesebb olimpikont, a 18 érmet szerző szovjet tornásznőt, Larisza Latinyinát.

London után bejelentette visszavonulását, akkor azt mondta: a sport közelébe sem akar többé menni. A civil életben nehezen találta a helyét, később bevallotta, hogy depresszió gyötörte, kétszer ittas vezetés miatt őrizetbe is vették.

Aztán 2014 áprilisában visszatért a versenyzéshez, az olimpiai válogatón beverekedte magát a csapatba, ezzel ő lett az első amerikai sportoló, aki öt olimpián indulhatott. A 2016-os, riói játékokon ő vitte az amerikai csapat zászlaját, majd elképesztő visszatérést mutatott be: megnyerte a 200 méter pillangót és vegyest, utóbbival ő lett az első férfi úszó, aki négy egymást követő olimpián diadalmaskodott ugyanabban a számban.

Három különböző váltóban is a legmagasabb fokozatra léphetett, öt aranyéremmel pedig sorozatban negyedik alkalommal lett a legkiemelkedőbb sportoló az olimpiák történetében. Rio de Janeiróban való részvétele után most végleg búcsút intett a versenysportnak.

Pályafutása során a legnagyobb nemzetközi versenyeken – mint az olimpia, a világbajnokság és a Pánamerikai Játékok – összesen 82 érmet nyert, amelyek közül 65 arany, 14 ezüst és 3 bronz. Az olimpiai megmérettetéseken 28 érmét szerzett, ebből 23 arany, 3 ezüst és 2 bronz. Ezzel ő a történelem legkiemelkedőbb olimpikonja, hiszen ő a birtokosa a legtöbb egyéni számban elnyert aranyéremnek (13) és az egyéni medálok számának rekordjának is (16). A Guinness Rekordok Könyvében húsz különböző kategóriában találkozhatunk a nevével.

Phelps páratlan teljesítménye során összesen 39 világcsúcsot állított fel, amelyek közül 22-t egyéni versenyszámokban, míg a maradékot váltóversenyeken. Az úszás világában különösen kiemelkedik a 200 méteres pillangó, amely nem csupán a kedvence volt, de a legnagyobb erőssége is. Az első világcsúcsát ezen a távon érte el 2001-ben, és ezt követően még hét alkalommal megdöntötte saját rekordját. Végül 2019-ben Milák Kristóf vette át a stafétát, amikor sikerült megdöntenie a legendás úszó rekordját.

Az utolsó, még fennálló egyéni világrekordját, amelyet a 2008-as pekingi olimpián 400 méter vegyes úszásban állított fel, a francia úszó, Léon Marchand 2023-ban a fukuokai vizes világbajnokságon megdöntötte, ezzel egy új fejezetet nyitva a sportág történetében.

Lenyűgöző pályafutása alatt nyolcszor hódította el a világ legjobb úszójának járó címet, míg az Egyesült Államokban tizenegyszer választották az év úszójának. Különösen emlékezetes 2012 és 2016 éve, amikor a FINA az Év Úszója díjjal jutalmazta teljesítményét.

A 2008-as pekingi olimpián aratott kiemelkedő teljesítménye révén abban az évben a Sports Illustrated magazin az Év Sportolójának választotta. Ezt követően, a riói olimpia után, 2017-ben a Laureus díjat is megkapta, mint az év legnagyobb visszatérője. Szülővárosában, Baltimore-ban 2014-ben egy utcát is elneveztek róla, ezzel is tisztelegve a sikerei előtt.

Őt sokan a valaha élt legnagyobb úszónak tartják, sőt, az egyik legkiemelkedőbb sportolónak is a történelem során. De a siker nem csupán a medencében áll meg: számos jótékonysági kezdeményezést is támogat, mind anyagi, mind népszerűsítő szempontból. 2008-ban megalapította a Michael Phelps Alapítványt, amely az úszás népszerűsítésére és az egészséges életmód ösztönzésére összpontosít.