**Black Sabbath - Tyr: Lemezismertető** A Black Sabbath "Tyr" albuma 1990-ben jelent meg, és a zenekar gazdag örökségének egy újabb izgalmas fejezetét képviseli. Ez az album a klasszikus heavy metal hangzás mellett számos új elemet és kísérletet is magáb
Kevés zenekar büszkélkedhet olyan gazdag énekesi múlttal, mint a Black Sabbath. Ozzy Osbourne, Ronnie James Dio, Ian Gillan, Glenn Hughes és Tony Martin - ez a névsor önmagában is lenyűgöző, és még nem is említettük azokat a tehetségeket, akik valamilyen okból nem készítettek albumot a bandával, vagy csupán rövid ideig voltak a csapat tagjai. Ide tartozik Dave Walker, Ray Gillen, Dave Donato, valamint a koncertjeiken vendégszereplő Rob Halford is. Mindezek az énekesek elképesztően sokszínű stílust hoztak a zenekar életébe, így a Black Sabbath valóban egy különleges zenei örökséget mondhat magáénak.
Tony Iomminak és Geezer Butlernek ehhez mérten mindig úgy kellett dalokat írniuk, hogy az aktuális énekes szervesen illeszkedjen a Sabbath világába.
A lemez nyitódala, az Anno Mundi, sötét hangulatával és Tony Martin lenyűgöző vokáljával indítja el az utazást. Ezt követően a pörgős Law Maker váltja fel a hangulatot, amely minden tekintetben a Tyr egyik legfényesebb pillanata: a dal tele van erővel, fülbemászó dallamokkal, és természetesen egy felejthetetlen Iommi-szólóval.
A "Jerusalem" vegyes fogadtatásban részesült: a kritikusok egy része kommersznek bélyegezte, és valóban, a refrén némi elnagyoltságot mutat. Ezzel szemben a "The Sabbath Stones" a Black Sabbath klasszikus hangzását idézi fel, ahol különösen kiemelkedik Cozy Powell dinamikus és sodró játéka.
A rövid, sötét hangulatú The Battle of Tyr átvezet a lassabb, mitikus atmoszférát teremtő Odin's Court-hoz. Innen szinte észrevétlenül futunk át a tempósabb, erőteljesebb Valhalla-ba.
A Feels Good to Me elgondolkodtató, szövegében az önfeláldozásról szól - itt ismét brillíroznak a "Tony-k". Az albumot záró Heaven in Black szintén megkapta a "kommersz" bélyeget, pedig hallgatva meg nem mondtam volna, hogy ezt valóban a Black Sabbath játssza.
A Tyr Angliában aranylemez lett, Németországban pedig mintegy 250 000 példányban fogyott. Az Egyesült Államokban viszont nem aratott sikert: a jegyeladások olyan gyengék voltak, hogy a turnét is le kellett mondani.
A kritikusok zöme rendkívül negatív értékeléseket fogalmazott meg.
Akadtak azonban pozitív vélemények is:
A rajongók visszajelzései között sokszor felbukkannak szellemes észrevételek is. Az egyik ilyen megjegyzés a következőképpen hangzott:
Amikor meghallom, ahogy Tony Martin hangja felcsendül a Ride to Valhalla-ban, azonnal felkapom a sisakomat, és a nappaliból hódító útra kelek, mintha csak egy epikus csata előtt állnék.
A másik viszont váratlanul lecsapott:
"Több billentyű található benne, mint egy szintetizátorokkal teli boltban."
Személyes véleményem szerint a Tony Martin-korszak rendkívül izgalmas, és a Tyr album sem mondható gyengének. Ugyanakkor azt is észlelem, hogy ez a zene más, mint amit a Black Sabbath név alatt megszoktunk. Geezer Butler találóan, és egy csipetnyi iróniával fogalmazott meg erről a véleményét életrajzában:
