Kiderült, hogy mélyen gyökerező félelmeink vannak az önvezető autók kapcsán.

A Szegedi Tudományegyetem kutatói innovatív megközelítést alkalmaztak a vezetést segítő technológiák hatásának vizsgálatára. A hagyományos kérdőívek és szimulációk mellett valós alanyokat ültettek igazi önvezető autókba, hogy közvetlen tapasztalatokat gyűjtsenek arról, hogyan reagálnak az utasok, amikor a robot teljes mértékben átveszi a vezetést, és nincs emberi támogatás. Az elemzés során a fiziológiai jelek, mint a pulzus és a bőrgalvanikus reakciók, egyértelműen mutatták, hogy sokan, bár tagadják, valójában szoronganak, ha nincs mellettük egy biztonsági sofőr a volánnál.

A Szegedi Tudományegyetemen összedugták a fejüket a kutatók és olyan egyedülálló vizsgálatot készítettek az önvezető autókról, ami a Nature-ben is megjelent. Dr. Prónay Szabolcs docens a Gazdaságtudományi Karon dolgozik, Dr. Palatinus Zsolt az Egyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa és Dr. Lukovics Miklós, a projekt vezető kutatója, habilitált docens a Gazdaságtudományi Karon, ők már hat éve kutatják az önvezető járművek és az ember kapcsolatát, ami a világon mindenhol megosztó téma. Az emberek egy része nagyon pozitív és izgatott, mások azonban szélsőségesen elutasítóak a robotautókkal, a két tábor kedélyeit élénk viták borzolják.

A szegedi kutatókat a már jórészt ismert, kinyilvánított reakciók mellett a tudattalan válaszok érdekelték hangsúlyosan, kísérletükben pedig azt tűzték ki célul, jobban megértik, mi zajlik egy önvezető jármű utasában, ha az anyósülésen foglal helyet.

Kutatásuk során idegtudományi mérőeszközöket alkalmaztak, ami új irányt nyithat a robotautók társadalmi elfogadásának és elutasításának hátterében álló tényezők feltérképezésében.

A társadalom rendkívül sokszínű, és a vélemények, attitűdök, valamint a tudattalan reakciók széles spektrumot ölelnek fel. Ha képesek vagyunk precízen elemezni ezeket a mélyebb pszichológiai mintákat és az őket befolyásoló tényezőket, akkor jelentős lépéseket tehetünk az emberbarát fejlesztések irányába. Ehhez különböző technológiákat alkalmaztunk, mint például EEG-t, szemmozgáskövető rendszereket és más biológiai reakciókat mérő eszközöket, hogy feltárhassuk, milyen érzelmi állapotban van az utas.

„Tedd különlegessé a mondandódat!” – javasolja Prónay.

Lukovics Miklós hozzá teszi, ezeknél a járműveknél nemcsak a műszaki háttér, a technológia fejlesztése, vizsgálata fontos, hanem a befogadó környezet, az emberek, a városok viszonyulása, viselkedése is.

A kísérlet maga valós körülmények között, szemmozgás-követéssel, EEG- és accelerométer mérésekkel zajlott, hogy rögzítsék az alanyok fiziológiai válaszait. Az autók kipróbálása a ZalaZone tesztpályán biztonsági sofőrrel történt, aki a kontroll körben vezetőként irányította a járművet, a második, kísérleti fázisban viszont már passzív volt, a jármű teljesen magát irányította. A két helyzet között az utasalanynál megjelentek a fiziológiai/kognitív különbségek, ezek rögzítésével és elemzésével hoztak létre a kutatók egy használható neuropszichológiai eszköztárat, amivel az önvezető helyzetre adott emberi reakciókat tudták elemezni.

Palatinus Zsolttól értesülhetünk arról, hogy az emberi izgatottság, amely lehet pozitív (mint például a felhangoltság) vagy negatív (mint a stressz), az önvezető autók esetében egyértelműen az utóbbi irányba tendál. Az utasok biztonságérzete aggasztóan csökkent, még ha ezt nem is vallották be később, a mérések során tapasztalt fiziológiai reakcióik mindent elárultak. Zsolt hangsúlyozza, hogy a pupillák átmérőjének változása és a pislogás gyakorisága is ezt a feszültséget tükrözte. Prónay Szabolcs elmondása szerint a kísérlet mögött az a szándék állt, hogy:

Ez ismét egy olyan újítás, amelyre a társadalom még nem készült fel.

A valós kísérleti helyzet kialakításának hátterében az állt, hogy a korábbi kutatások vagy csupán szimulált környezetben zajlottak, ahol nem létezett éles szituáció – az autó például nem tudott fejre állni –, vagy pedig kizárólag kérdőívekre támaszkodtak, amelyek gyakran nem tükrözik az alanyok valódi érzéseit. Ezen problémák orvoslására Miklós, Szabolcs és Zsolt egy három lépcsős vizsgálati eljárást dolgozott ki. Az önkéntes résztvevők először egy kérdőív kitöltésére vállalkoztak, ezt követően éles helyzetben ültek be az autóba, végül pedig újabb interjút készítettek velük, hogy mélyebb betekintést nyerjenek tapasztalataikba.

A válaszadók kezdetben leginkább praktikus előnyöket emeltek ki: vonzó számukra a technológia, mert mobilitást nyújt, szabadidőt teremt, és kényelmes megoldásokat kínál.

Palatinus Zsolt megosztotta, hogy akadt olyan, aki nem ismerte be, hogy fél, pedig a biológiai jelek egyértelműen ezt tükrözték. Azt mondták, "nem volt rossz", de az EEG eredmények szorongást és idegességet jeleztek.

Az utas számára ugyanis fontos, hogy a vezető mozdulatai és a jármű mozgása egyfajta törődést, gondoskodást tükrözzön, de ez egyelőre hiányzik az önvezető autókból. Persze nem mindenki ugyanattól érzi magát jól vagy biztonságban, úgyhogy további kutatásokat igényelne, hogy lehet személyre szabottan kellemes az önvezető autók élménye az utasoknak.

Lukovics Miklós elmeséli, vakokkal is elvégezték a kísérletet, ami azért érdekes,

A gyengénlátók körében sokkal nyitottabb a hozzáállás az önvezető technológiák iránt, hiszen izgalommal várják az új lehetőségeket. Ugyanakkor ők még érzékenyebbek arra a különbségre, hogy egy emberi sofőr irányítja az autót vagy pedig egy gép.

Élesebb és kifinomultabb érzékeiknek köszönhetően a gyengénlátók sokkal érzékletesebben érzékelik a jármű mozgását és vezetési stílusát, mint azok, akik teljesen egészséges látással rendelkeznek.

Milyen elképzeléseik vannak a jövőről az önvezető autók kapcsán a három főszereplőnek?

Technológiai és terjedési szempontból sok esetben különböző véleményen vannak, de abban határozottan egyetértenek, hogy az önvezető járműveknek "szélsőségesen" felhasználóbarátnak kell lenniük. A fejlesztők egyelőre a technológia tökéletesítésére, a biztonság és a megbízhatóság növelésére fókuszálnak, de nekik, társadalomkutatóknak az a feladatuk, hogy az önvezetőjármű-fejlesztők számára validált inputokat szolgáltassanak, hogy minél emberbarátabb, "emberarcú" önvezető járműveket alkothassanak.