Azt gondolnád, hogy valami szokatlan rituálé zajlik, de valójában a világ legelbűvölőbb emberei gyűltek össze – a nyár legmeglepőbb piknikje a Városligetben valóságos édenkertté változott! Képekben örökítettük meg ezt a varázslatos eseményt, ahol a vidáms

A Denevérrajzás idején nem a sötét rituálék és kecskék áldozata a főszereplő, hanem egy különös piknik, ahol a goth közösség tagjai vidáman töltenek el egy napot. Itt nem a telihold fénye alatt zajlanak a misztikus események, hanem a barátság és a közösen eltöltött idő világítja meg a pillanatokat. Buborékfújás, vízzel játszott sörpong és társasjátékozás közben a fekete ruhák és zenei ritmusok ellenére a legkedvesebb emberek bontakoznak ki. A riport és a bizonyító erejű portréképek megörökítik ezt a szokatlan, mégis szeretetteljes találkozást, ahol a sötét esztétika mögött a barátság fénylő színei ragyognak.

Aki nem zárkózik el a világtól, és néha-néha rápillant egy legalább közepes város, különösen Budapest, vibráló utcáira, az világosan érzékeli, hogy

Az outfitek terén legalábbis biztosan van egyfajta egyetértés. Hogy miért van ez így, azt talán soha nem fogjuk teljesen megérteni (csoportnyomás? a színek iránti irracionális félelem?), a nemzet pszichológiájának megfejtésére pedig felesleges időt pazarolni. A lényeg, hogy ha az átlagos magyar elindul egy fast fashion boltba, szinte biztos, hogy üres kézzel távozik, vagy ha vásárol, akkor legalább egy, de inkább több fekete ruhadarabbal távozik.

"Azok, akik a sötétben tapogatóztak, nem csupán a középkori boszorkányok feketéjére gondoltak, hanem egy egészen más dimenzióra is. Arról a feketéről van szó, ami az erdő mélyén bujkáló titkokat rejtette, amit a viktoriánus regények melankóliájában élő hősök, és a német expresszionista filmek vámpírjainak köpenyén is viszontláthatunk. Emlékeztek még arra az időre, amikor a kilencvenes évek divatja megkérdőjelezte a normákat? Akkoriban az emberek vagy rapperek, vagy metálosok, vagy Depeche Mode-rajongók voltak, és a fekete szín nem csupán egy árnyalat, hanem egy világkép is. Ekkoriban az öltözködés nem csupán a stílusról szólt, hanem arról is, hogy kifejezzük, kik vagyunk a világban, és milyen sötét titkokat hordozunk magunkban."

Ami kétségkívül nem jó PR (bár, ha jól emlékszem, ők sem tiltakoztak ellene), de hát, ha egyszer más szavunk nem volt rá.

Ma szerencsére már van: ők a goth közösség, ha úgy tetszik, a darkosok (hogy miért nem ugyanaz a kettő, mindjárt tisztázzuk), akik mára kivívták maguknak a létezéshez való jogot itt, Magyarországon is. Ha tehát beáll a sorba az Aldi pénztáránál egy fekete fűzős, szegecses chokert és hegesztőszemüvegre emlékeztető napszemcsót viselő lány, az lassan magától értetődő. Vagy, ha nem is, azt talán senki sem gondolja, hogy a szabadidejében kecskét áldoz és vérben fürdik, hogy megőrizze a fiatalságát.

A goth szubkultúra már másfél évtizede ünnepli magát a Fekete Zaj fesztivál keretei között, ahol nem csupán a hasonló ízlésű fiatalokat várják, hanem minden évben egy hétig a Mátra festői lankái között élvezhetik a közös zenélést és együttlétet. Bár az extravagáns öltözködés nem éppen a legideálisabb a nyári hőségben, a gothok szenvedélye így is vonzza őket a rendezvényre. Emellett a Városligetben is rendszeresen összegyűlnek kötetlen formában: a "goth pikniket" Denevérrajzásnak keresztelték, ami jól tükrözi a közösség humorát és öniróniáját. A legjobb az egészben, hogy bárki csatlakozhat, aki véletlenül arra jár, és kíváncsian néz a Széchenyi Fürdő mellett összegyűlt különös társaságra. Mi is így tettünk, és meglepve tapasztaltuk, hogy a gothok sokkal barátságosabbak, mint ahogy azt a közhiedelem sugallja. Most pedig átadjuk a szót a rendezvény szervezőjének, Komonyi Viktóriának, és bemutatjuk a fesztivál szellemiségéhez illeszkedő portrékat, amelyeket egy digitális fényképezőgépre kókányolt antik objektívvel készítettünk.

Az esemény, amit goth piknik néven ismerünk, nem csupán a klasszikus értelemben vett goth szubkultúra köré épül. Valójában egy sokszínű társaság gyűlik itt össze: metalheadek, doom és black metal fanatikusok, cyber gothok, rockerek, sőt, az EBM (Electronic Body Music – az indusztriál, a punk és az elektronikus zene izgalmas keveréke) kedvelői is velünk tartanak. Az évek során azt észleltem, hogy ez a közeg egyre inkább nyitottá vált. A különböző dark szubkultúrák közötti határok elmosódtak, és ezek az irányzatok képesek együtt élni, sőt, közösen ünnepelni is. A goth piknik így nem csupán egy esemény, hanem egy szellemi találkozóhely, ahol a zene és a közösség mindenki számára tartogat valami különlegeset.

"Legalábbis ez az én személyes nézőpontom, hiszen szerencsémre már számos olyan közösségben volt lehetőségem tapasztalni, ahol ezek a dolgok valósággá váltak."

"Hogy mi a különbség a goth és a darkos közt? A goth kifejezést sokan használják gyűjtőnévként a sötétebb esztétikára, de érdemes tudni, hogy ez csak egy réteg a sok közül. A dark szó inkább egy összefoglaló kategória, amely olyan embereket takar, akik a melankolikusabb, sötétebb stílusokat és zenei irányzatokat kedvelik.

Ez a stílus egyszerre öltözködési forma, zenei világ és sokak számára egyfajta életérzés is. Azok, akik a mi közösségünkhöz tartoznak, általában valamilyen módon kapcsolódnak az alternatív zenei irányzatokhoz, mint például goth rock, darkwave, EBM, black metal vagy industrial. Ez a zenei vonzalom tükröződik a megjelenésükben is. A sötét árnyalatok, az extravagáns ruhadarabok, a merész sminkek és különleges hajszínek nem csupán díszítőelemek vagy jelmezek, hanem egyedi önkifejezés formái. Sokan ebben a stílusban találják meg valódi énjüket, a közösség érzését és a szabadságot. A legtöbben tudatosan kívülállónak érzik magukat a mainstream elvárásokkal szemben, és nem azonosulnak a tömegízléssel.

A külvilág reakciói meglehetősen változatosak; néha előítéletek és furcsa pillantások kísérnek, de úgy érzem, hogy ez mára már sokkal ritkább, mint régebben. Be kell vallanom, hogy amikor először léptem be a munkaerőpiacra hosszú, élénk kék hajjal, igencsak izgultam. Attól tartottam, hogy emiatt hátrányos helyzetbe kerülök, de szerencsére nem így alakult. A legtöbb munkahelyen a munkáltatók meglepően diszkrétek voltak a megjelenésemmel kapcsolatban, és senki nem csinált belőle problémát. Persze akadt olyan is, aki megkérdezte, mit is jelent számomra ez a stílus, de ezt inkább kíváncsiságnak éreztem, mint elutasításnak. A mindennapok során gyakran kapok pozitív visszajelzéseket: idegenek szólítanak le az utcán, hogy mennyire tetszik nekik a megjelenésem, és a gyerekek kifejezetten lelkesednek érte. Akik beszélgetésbe elegyednek velünk, gyorsan rájönnek, hogy valójában egyáltalán nem vagyunk ijesztőek.