Az utolsó pillanatig küzdött a színpadon: ott, ahol a művészet és az élet határvonalán állt, összeesett, és mindössze egy nappal később távozott az élők sorából a legendás magyar színész és rendező.

Futótűzként terjed a hír: Harry herceg és Meghan hercegné külön utakon folytatják tovább életüket.

2009 decemberében a szolnoki Szigligeti Színházban egy Vízkereszt-előadás próbája közben egy szívszorító esemény történt: Iglódi István, a kiváló színész és rendező, hirtelen rosszul lett és összeesett. A könnyed hangulat egy pillanat alatt alakult át félelemmé. A mentők azonnal a helyszínre siettek, de az élet kegyetlenebb forgatókönyvet írt: a diagnózis súlyos volt, és Iglódi mindössze egy nappal később örökre lehunyta a szemét. 65 éves volt.

Balázs Péter, a Szigligeti Színház igazgatója megindító szavakkal emlékezett meg róla: "Már a próbák előtt is legyengült állapotban érkezett, de bízott abban, hogy a munka erőt ad neki. És valóban, még a hordágyon is csak a darabról beszélt. A színház volt az élete, és még utolsó perceiben sem hagyta el a hivatását." Iglódi hosszú ideje küzdött egy súlyos betegséggel, de sosem adta fel, mindig a közönségnek és a művészetnek élt.

A Magyar Rádió 20-as stúdiójában Csurka István „Amerikai cigaretta” című rádiójátékának felvétele zajlik. A színpadi művet Iglódi István, a neves színész és rendező irányítása alatt rögzítik. / Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Sokan nem tudják, hogy Iglódi István és a magyar színház egyik legismertebb alakja, Törőcsik Mari között egy különleges érzelmi kötelék alakult ki. Kapcsolatuk rövid életű volt, de intenzitása maradandó nyomot hagyott. Törőcsik Mari évekkel később így emlékezett vissza: "Egy évig tartott a románcunk, és mélyen szerettem őt. Egy orosz rendező is azt javasolta, hogy keressek rá, mert úgy érezte, mi tökéletes párt alkotunk." Bár házasságuk nem jött létre, a köztük lévő érzelem művészi szempontból is jelentős hatással bírt: Iglódi rendezte a Varsói melódia című darabot, amelyben Törőcsik Mari brillírozott.

A Színművészeti Főiskola elvégzése után Iglódi karrierje látványosan emelkedett. Nem csupán mint színész, hanem mint rendező is jelentős nyomot hagyott a magyar filmes világban. Olyan emlékezetes alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Bors, A koppányi aga testamentuma, és a Tizedes meg a többiek. 2000-től a Pesti Magyar Színház vezetőjeként is tevékenykedett, miközben oktatói szerepét is fontosnak tartotta; növendékei mindig nagy tisztelettel és csodálattal hallgatták a bölcsességeit.

Halála előtt két hónappal még rendezett, de a betegség legyőzte őt. Az utolsó pillanatig hitt abban, hogy visszatérhet a színházba, hogy újra a világot jelentő deszkákon állhat. Bár fizikailag már nincs közöttünk, emléke és művészi öröksége tovább él. Róla nevezték el az Iglódi-emlékgyűrűt, amelyet minden évben egy kiemelkedő színész kap meg. Egykori kollégája, Pápai Erika így emlékezett rá: "Nagyszerű ember és fantasztikus pedagógus volt. Mindig segítette a fiatal tehetségeket, és olyan légkört teremtett, ahol mindenki kiteljesedhetett. Nagyon hiányzik."

Iglódi István neve örökre bevésődött a magyar színháztörténetbe. Egy igazi művész volt, akit sosem felejtünk el.