Az Európai Unió és Kína is ígéreteket tettek válaszlépésekre, miközben Trump politikája olyan kereskedelmi zűrzavart idézett elő, amilyet évszázada nem tapasztalt a világ.

Az esetleges rossz forgatókönyvekre készülő elemzőket is meglepte Donald Trump (magyar idő szerinti) szerda esti bejelentése az új vámokról, melyeket az Egyesült Államok kivetett a világ szinte összes országával szemben. Azok ugyanis jóval nagyobbak és sok esetben jóval értelmezhetetlenebbek lettek, mint amire előzetesen számítani lehetett.

Trump a szerdai "viszontvámokkal" a 19. század kereskedelmi politikájához tért vissza, amikor jóval költségesebb és nehezebb volt kereskedniük egymással az országoknak. Mivel a vámok szinte mindenkit érintenek, nem meglepő módon a bejelentés óta eltelt pár órában mélyrepülésbe kerültek a tőzsdék, és ez alól nem volt kivétel persze az amerikai piac sem.

Trump hosszúra nyúló bejelentése során számos részlet homályos maradt, így például csak később derült ki, hogy a Kínára kirótt új, 34 százalékos vám az eddig érvényben lévő 20 százalékra épül. Ennek következtében a kínai termékekre immár összesen 54 százalékos vámot fognak alkalmazni.

A trumpi bejelentés számos nehezen értelmezhető elemet tartalmaz, amelyek közül kiemelkedik a Vietnamra kirótt megdöbbentő, 46 százalékos vám. Ez a lépés különösen figyelemre méltó, hiszen Vietnam eddig az Egyesült Államok számára stratégiailag fontos geopolitikai területen a partnerség híve volt. Most viszont a magas vámok hatására könnyen a kínai gazdasági befolyásoltság alá kerülhet. Peking számára egy pillanatra okozhat bosszúságot, hogy Trump Tajvant külön entitásként említette, ám a kvázi-szigetállam sem maradt mentes a büntetéstől, hiszen 32 százalékos vámot kapott, ami nem éppen kedvező helyzetbe hozza. Mindezekhez képest szinte jelentéktelennek tűnik, hogy a hosszú vámlistán szereplő apró, lakatlan szigetet is megemlítettek, ahonnan a jövőben mindössze 10 százalékos vám megfizetése után lehet árukat behozni az Egyesült Államok területére.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke csütörtök hajnalban, ötkor tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy 20 százalékos vámot léptetnek életbe az EU tagállamaiból érkező termékekre. Az elnök hangsúlyozta, hogy az EU egységes és határozott válaszlépéseket tervez, és kifejezte aggodalmát Trump döntése miatt, amely szerinte jelentős károkat okozhat a globális gazdaságban. Figyelmeztetett arra, hogy a bizonytalanság spirálszerűen terjedhet, tovább erősítve a protekcionista tendenciákat, ami végső soron szörnyű következményekkel járhat emberek milliói számára világszerte.

Von der Leyen az EU legrégebbi szövetségesének nevezte az Egyesült Államokat, mellyel innentől sokkal drágább lesz üzletelni, közben pedig a Bizottság elnöke úgy látja, hogy nincs semmiféle rend ebben a felfordulásban, nem látni az utat ebből a káoszból kifelé, mivel az összes jelentős kereskedelmi partnert sújtja ez a helyzet. Ellenlépéseket ígért Peking is, a kereskedelmi minisztériumuk szűkszavú közleménye szerint legalábbis.

Látványosan hiányzik a listáról Oroszország, hivatalosan azért, mert az Egyesült Államok jelentős szankciókat alkalmaz velük szemben, ami miatt gyakorlatilag megszűnt a két ország közötti érdemi kereskedelem. Azonban a valóság az, hogy az amerikai-orosz kereskedelmi kapcsolatok még így is meghaladják sok, vámmal sújtott apró szigetország közötti forgalmat. Ugyanígy nem található a listán Fehéroroszország, Kuba és Észak-Korea sem, szintén a fennálló szankciók következményeként.

A 10%-os, minden országra vonatkozó alapvám április 5-én lép életbe, míg az adott országokra vonatkozó specifikus vámok április 9-én kezdik meg hatályukat. Trump szerdai bejelentésében a költségvetési bevételek drámai növekedését és az amerikai gyártás újjáéledését ígérte a bevezetett intézkedések nyomán. Azonban a szakértők egyöntetű véleménye szerint a jelentős importvámok kivetése komoly terheket róhat az amerikai fogyasztókra, mivel ezek várhatóan felfelé hajtják az inflációt, miközben visszafogják a vásárlási kedvet.

Republikánus politikusok a bejelentés után arról beszéltek, hogy remélik, a vámok hatására a külföldi vezetők majd felülvizsgálják saját, eddigi vámpolitikájukat, és csökkentik az amerikai termékekre kivetett vámokat, amire Washington is kedvezően reagálhat majd. Csakhogy meglehetősen átláthatatlan, hogy pontosan mi alapján jöttek ki az egyes országokra kivetett értékek: a Fehér Ház bejelentése szerint ugyanis nemcsak a konkrét vámokat, hanem egyéb, általuk teherként értékelt tételeket is számításba vettek, például az általuk vélt árfolyam-manipuláció mértékét, vagy mondjuk a minden termékre érvényes helyi adókat.

És már csak politikai okokból is, de arra érdemes számítani, hogy a világ országai viszontvámokkal fognak reagálni az amerikai bejelentésre, még nagyobb sokkot okozva a világgazdaságnak. A mostani körből kimaradt a korábban már külön vámolt Mexikó és Kanada, valamint pár termék, például olyan energiahordozók, melyek nincsenek az Egyesült Államokban. Az autókra sem érvényes ez a vám, mivel arra Trump egységes, 25 százalékos vámot vetett ki, bárhonnan is érkezzenek, és ez amúgy éjfélkor hatályba is lépett már.

Ehhez képest Trump pénzügyminisztere, Scott Bessent a bejelentést követően kifejtette, hogy nem javasolja kereskedelmi partnereinek a visszacsapások alkalmazását. Szerinte ugyanis, ameddig nem lépnek életbe ellenintézkedések, addig a bejelentett értékek képezik a felső határt. Azt is hozzátette, hogy ha elindulnak a tárgyalások, akkor majd kiderül, milyen irányba haladnak a dolgok.

Fontos megemlíteni, hogy a közösségi média platformjain rendkívül gyorsan terjed a közgazdászok körében az új amerikai vámértékek eredetének megfejtése. A Trump által szerdán bemutatott adatok alapján egy érdekes módszertan bontakozik ki: úgy tűnik, hogy a kereskedelmi hiány mértékét az adott országgal kapcsolatban felhasználva, ezt az értéket elosztják az USA irányába történő exporttal. Az így kapott számot pedig megfelezik, ami révén megállapítják a szükséges vámemelés mértékét. Ez a megközelítés számos kérdést felvet a kereskedelmi stratégiák és a vámpolitikák átláthatóságával kapcsolatban.

Ha valóban megerősítést nyerne, hogy ez volt a számítási módszer, az rendkívül meglepő lenne. Ez a megközelítés ugyanis figyelmen kívül hagyja az egyes országok sajátos helyzetét, az egyedi termékeket és nyersanyagokat, amelyek jelentős hatással vannak a kereskedelmi mérleg alakulására az Egyesült Államokkal szemben. Ezen kívül nem veszi figyelembe az amerikai szolgáltatások potenciális jelenlétét sem, amelyek sok esetben akár nagyobb értékűek is lehetnek, mint a behozott áruk.