Az 1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtt hajt fejet az ország - Budapesten két jelentős vonulásos eseményre is sor kerül.

1956 októberében Magyarországon egy békés tüntetéssel indult, majd fegyveres felkeléssé fejlődő forradalom vette kezdetét, amely a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista rezsim és a szovjet megszállás ellen irányult. 1990 májusától a forradalom október 23-i kezdőnapja a magyar nemzet számára nemzeti ünneppé vált, amely a szabadság és a függetlenség iránti törekvések szimbóluma.

A központi megemlékezés október 23-án 7:30-kor kezdődik Budapesten a Kossuth téri ünnepélyes zászlófelvonással. Az Új köztemetőben a 301-es parcellánál egész napos protokollmentes megemlékezés lesz. Jó tudni, hogy a Parlament 15-20 óra között ingyenesen látogatható, és ezen a napon a Terror Háza Múzeumba is jegyvásárlás nélkül lehet bemenni.

A nemzeti ünnep alkalmából Budapest belvárosában két jelentős vonulásos eseményre kerül sor, amelyek következtében jelentős közlekedési módosításokra kell felkészülniük mindazoknak, akik tömegközlekedéssel vagy autóval terveznek útnak indulni.

Reggel 9 órakor gyülekeznek a Civil Összefogás Fórum által meghirdetett Békemenet résztvevői a Margit híd budai hídfőjétől északra, az Elvis Presley parkban. A menet innen Pest felé indul a Margit hídon, majd folytatja útját a Nyugati tér felé, ahol jobbra fordul a Bajcsy-Zsilinszky útra, elhalad az Alkotmány utcáig, amelyen keresztül a Kossuth tér felé indul.

A meneten résztvevők ezzel a Kossuth téri állami megemlékezéshez csatlakoznak, ahol

13 órakor mond beszédet Orbán Viktor miniszterelnök,

aki ezt követően, egyébként, részt vesz az uniós állam- és kormányfők délutáni csúcstalálkozóján.

A Tisza Párt szívélyesen invitálja támogatóit 14 órára a Deák térre, ahol a Nemzeti menet elindul. A résztvevők az Andrássy úton keresztül vonulnak majd a Hősök terére. Magyar Péter, a párt elnöke, 16.30-tól várhatóan itt fogja megosztani gondolatait a közönséggel. Csatlakozzanak hozzánk, és legyenek részesei ennek a fontos eseménynek!

Az ünnepi hétvégével kapcsolatban hasznos információkat gyűjtöttünk össze a tömegközlekedésről, a jelentősebb útfelújításokról, valamint a nyitva tartásokról. Ezeket az adatokat itt találod, hogy zökkenőmentesen tervezhesd meg az ünnepi programodat.

A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-én tartott nagygyűlésük során 16 pontos követeléslistát állítottak össze, amelyben világosan megfogalmazták elképzeléseiket a jövőről. Ezt követően, másnapra már egy demonstrációt is szerveztek, hogy kifejezzék akaraterejüket és szolidaritásukat a lengyel munkások harcával. A követelések között szerepelt a szovjet csapatok azonnali kivonása Magyarországról, egy új kormány megalakítása Nagy Imre vezetésével, a magyar-szovjet kapcsolatok átgondolása, valamint a demokratikus, általános, titkos választások bevezetése. Emellett hangsúlyozták a vélemény- és szólásszabadság fontosságát, valamint a szabad rádió létrehozását.

A budapesti Petőfi-szobornál zajló október 23-i demonstráción a résztvevők Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavakat skandáltak, miközben a szovjet csapatok kivonását követelték. A zászlókra jellemző szovjet mintájú címereket kivágták, így a lyukas zászló a forradalom szimbólumává vált. Aznap este Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) újonnan kinevezett első titkára, aki júliusban vette át Rákosi helyét, a rádióban elhangzó beszédében ellenséges, soviniszta és nacionalista megmozdulásnak minősítette a tüntetést, és mindenféle engedményt elutasított. A beszéd után a kezdetben békés tüntetés szinte pillanatok alatt népfelkeléssé, majd a Magyarországon tartózkodó szovjet erők beavatkozása következtében fegyveres szabadságharccá alakult. Az esti és éjszakai órákban a felkelők elfoglalták a Magyar Rádiót, a pártlapot, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, valamint a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a kezükbe került. A Dózsa György úton, a mai Ötvenhatosok terén lerombolták a Sztálin-szobrot, amely az elnyomás gyűlölt jelképének számított.

A fővárosi és vidéki tömegmegmozdulásokat tragikus események árnyékolták be. Október 25-én a Parlament előtti Kossuth téren a környező épületekből tüzet nyitottak a demonstráló tömegre; az áldozatok pontos számát nehéz meghatározni, de valószínű, hogy meghaladta a százat. Másnap, 26-án Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten és Nagykanizsán szörnyű karhatalmi sortüzek zajlottak, amelyek számos életet oltottak ki. Október 30-án Budapesten a Köztársaság téri pártszékház ostroma lincselésbe torkollott. A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után a főváros utcáin folytatódó harcok, valamint a salgótarjáni és egri sortüzek további tragédiákat hoztak, sok ártatlan életet követelve.

A Rákosi-diktatúra elhúzódó válságának következményeként kirobbant forradalom politikai irányítása az MDP reformkommunista szárnyának kezébe került. E folyamat középpontjában Nagy Imre állt, aki október 24-én kapta meg kormányfői megbízását, és november elejéig Kádár János, az MDP újonnan megválasztott első titkára is mellette állt. A forradalom időszakát a politikai aktivitás és dinamizmus jellemezte: újjáalakultak a korábban betiltott vagy feloszlatott politikai pártok és szervezetek. Nagy Imre kormánya koalíciós formációvá alakult, bevonva a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven újjászületett MDP-t, valamint a Független Kisgazdapártot, a Parasztpártot és a Szociáldemokrata Pártot, amelyek készen álltak az együttműködésre.

A politikai táj sokszínűsége mellett az utcán harcoló fegyveres felkelők és a tüntetők sem alkottak homogén egységet. Ugyanakkor mindannyian egy közös célért küzdöttek: a nemzeti függetlenség helyreállítása és a diktatúra megdöntése mindannyiuk számára alapvető törekvés volt.

A forradalom sorsát a november 4-i szovjet katonai invázió pecsételte meg, néhány nappal azután, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat a november 4-én megalakult, Kádár János által vezetett és a szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vette át, a fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerő.

Az 1956-os forradalom tragikus eseményei számos emberi életet követeltek. A Központi Statisztikai Hivatal 1957 januári jelentése alapján az október 23. és január 16. közötti időszakban összesen 2652 haláleset történt az országban, ebből 2045 Budapesten. A sebesültek száma 19 226 volt, ebből 16 700-an a fővárosban szenvedtek el sérüléseket. A konfliktus következtében körülbelül 200 ezer ember döntött úgy, hogy elhagyja az országot. Egy 1991-es hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, míg 51 katona eltűnt a harcok során.

A forradalom leverését kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. A forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót koncepciós per után végezték ki 1958. június 16-án. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre személyi titkárát 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter még a per tárgyalása előtt a börtönben halt meg. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra.

Az 1956. októberi eseményeket évtizedekig csak ellenforradalomként lehetett emlegetni. A fordulópont 1989 januárjában következett be, amikor Pozsgay Imre - az MSZMP vezetőségének tekintélyes tagjaként - népfelkelésnek minősítette a történteket. Még ugyanabban az évben, 1989. október 23-án Szűrös Mátyás, az Országgyűlés köztársasági elnöki teendőket ellátó elnöke Budapesten kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

A rendszerváltozás után összeülő első szabad Országgyűlés első ülésnapján, 1990. május 2-án első törvényében az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét örökítette meg, október 23-át pedig nemzeti ünneppé nyilvánította. 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása során az Országgyűlésben mondott beszédében megkövette a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért.