Angela Merkel: Orbán miniszterelnök úrnál egy különös játszma bontakozott ki.

Szerdán Budapesten járt Angela Merkel. A volt kancellár, aki tizenhat éven át vezette Németországot, az Animus Könyvek és a 24.hu közös eseményén mutatta be Szabadság című memoárját. Az eseményen az Index is részt vett. Angela Merkel az NDK-ról, Vlagyimir Putyinról, Orbán Viktorról, a menekültválságról, valamint arról is beszélt, hogy mivel tölti idejét, amióta visszavonult.

"Ha az ember tizenhat évig volt kancellár, van miről írnia. Rólam is nagyon sokan írtak, hogy "miért cselekedett így, mi volt a motivációja". Amikor megváltam a hivatali funkciótól, én is elgondolkoztam rajta, hogy milyen szándékaim voltak, mik vezéreltek, és hogyan látom a dolgokat a saját perspektívámból. Nem akartam másokra hagyni az interpretációt" - foglalta össze röviden a beszélgetés elején a könyvírás mögött meghúzódó motivációját Angela Merkel.

A bevezető után az első téma az NDK-ra terelődött. A volt kancellár megosztotta gondolatait: "Sokan a régi Nyugat-Németországban nem is tudták volna elképzelni, hogy tizenöt évvel az egység után NDK-s kancellárasszony lépjen a porondra. Ezek az évek nem voltak éppen a legfényesebbek az NDK-ban; bonyolultak voltak, hasonlóan Magyarország helyzetéhez, de az élet folytatódott. Boldog voltam a szüleimmel és a barátaimmal, és szerettem volna bebizonyítani, hogy az NDK-ban eltöltött élet is alkalmas arra, hogy valaki kancellárrá váljon az újraegyesített Németországban."

Gyakorlatilag csak tanultam az európaiságot, de ez Magyarországra, Lengyelországra ugyanúgy igaz. Mindannyian csak tanultuk

- emelte ki Angela Merkel.

A volt kancellár egy korábbi interjúban, amikor a politikai élet nehézségeiről kérdezték, kifejtette, hogy számára a női identitás hordozta a legnagyobb kihívásokat. A budapesti eseményen ezzel kapcsolatban megosztotta emlékeit: "Emlékszem, hogy Helmut Kohl volt az, aki nőügyi miniszterré nevezett ki. Amikor meghívott, igyekeztem alaposan felkészülni az adójogi és gazdasági kérdésekre, valamint minden egyéb vonatkozásra. Amikor végre találkoztunk, Kohl megkérdezte tőlem, hogy érzem magam a nők között. Kicsit meglepődtem a kérdésén, nem értettem, mit akar ezzel mondani. Ő azonban bízott bennem, és ennek eredményeként kaptam meg a nőügyi miniszteri posztot." A visszavonult politikai vezető elárulta, hogy a női politikai szereplők megítélése különösen szembetűnővé vált számára, amikor a kancellári hivatalra pályázott.

"Észrevettem, hogy vannak előítéletek, vagy legalábbis kérdőjelek, akár egy nagy ipari cégnél, ha elsőként nőt tesznek vezetővé. Egyfajta szerepmodellé váltam, mert kiálltam a nyilvánosság elé a politikában. A nők adott esetben alacsonyabbak, mint a férfiak, azt is megtapasztaltam, hogy a férfiak a fejem fölött kezdtek el beszélni. Előttem volt egy mikrofon, a többiek a fejem fölött beszéltek. Utána már törekedtem arra, hogy senki ne álljon a hátam mögé" - mondta Angela Merkel.

A hátrányok mellett azonban előnyök is felfedezhetők; a korábbi kancellár megjegyzése szerint:

Ha az ember képeket néz nemzetközi találkozókról, európai tanácsülésekről, akkor látszik, hogy tizenöt fekete öltöny mellett van egy piros blézer is. Tudni lehetett, hogy ez csak a Merkel lehet. A politikai pályafutásom elején azt is éreztem, nem igazán mernek vitatkozni velem, mert az adott esetben udvariatlan lehet. Ez Németországban fordult elő, de nemzetközi szinten nincs könyörület, ott mindenki a saját érdekeit képviseli, nem lehetnek tekintettel arra, hogy valaki fiatalabb, idősebb, nő vagy férfi. Érdekek vannak.

"Kohl kancellár szemszögéből szerencsés húzás voltam. Fiatal voltam - a CDU-ban túl sok fiatal nem volt -, nő is, belőlük még kevesebb volt. A keletnémet kvótát is hozni kellett a kabinetben. A nők aránya a kabineten belül jó lett. Keletnémet születésűként nem a családpolitikát kaptam meg, az túl veszélyes lett volna. A CDU-ban konzervatív a családpolitika, én elváltam, megkaptam a nőket és a fiatalokat. Viszonylag kis tárca volt, nem terhelt túl. Fizikus végzettségem van, addig nem mozogtam politikai körökben, és rögtön szövetségi miniszter lettem Bonnban. Nagy előny volt, hogy nem kellett végigjárni a párton belüli szamárlétrát" - emlékezett vissza politikai karrierjének elejére a későbbi kancellár, aki azt is elárulta, hogy jó ideig ódzkodott a női kvótáktól, de később meggyőződésesen mögé állt, a felügyelőbizottságokra vonatkozóan 30 százalékos kvótát határoztak meg. "Azt persze nem lehet megmondani, hogy a kancellárokra is kvóta legyen, vagy minden második alkalommal nőt kelljen megválasztani" - rögzítette Merkel.

A volt kancellár visszaemlékezett arra is, hogy amikor kirobbant Helmut Kohl pártadomány-ügye, főtitkárként írt egy kritikus hangvételű cikket a Frankfurter Allgemeine Zeitungba. Merkel attól tartott, hogy a CDU elbukik, ha nem őszintén kezelik a hibákat. A cikk közlése után nem tudta, hogy annak hatására leváltják vagy inkább felemelkedik.

Komoly kockázatot vállaltam. Akkoriban elgondolkodtam, vajon képes vagyok-e arra, hogy CDU-elnök legyek. De ha már ezt a kérdést feszegetem, muszáj mérlegelnem, hogy kancellárként is megállnám-e a helyem. Egy bizonyos szint után senki sem fogja azt mondani, hogy "csak előre", hiszen amikor egyszemélyes pozícióról van szó, mindig jelen van a verseny. Ezt el kell fogadni; nőként sem szabad megsértődni a vereség miatt, de a férfiaknak is tekintettel kell lenniük arra, hogy egy nő győzelme nem személyes sértés. Egy politikai párt nem jótékonysági szervezet, hanem egy hatalmi struktúra, a szó nemes értelmében. A legalkalmasabb jelöltet kell választani, és meg kell nyerni a választásokat. Küzdeni kell az ellenállással, de fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem személyes támadások, hanem a demokratikus eszmecsere részei.

- emelte ki Angela Merkel.

A beszélgetés második szegmense Vlagyimir Putyinra irányult. Angela Merkel felidézte egy emlékezetes pillanatot: "Talán az egyik első találkozónk Szocsiban zajlott, 2006 végén. Putyin a kutyájával üdvözölt, pedig tisztában volt vele, hogy félek a négylábúaktól – korábban egy kutya meg is harapott. A könyvem megjelenése után valahol megjegyezte, hogy ha tudta volna, hogy a hölgy tart a kutyáktól, akkor nem ültette volna oda, de ez nem teljesen igaz. Amikor először látogattam el a Kremlbe, üzentünk neki, hogy ne hozza magával a kutyáját, mert nem tudok közel kerülni hozzájuk. A Kremlben végül egy hatalmas plüsskutyával fogadott, és azt mondta, hogy ez bizony nem harap. Szocsiban azonban a Connie nevű labradorja ott szaladgált a lábam körül. Tudtam, hogy ezzel próbálkozik, így felvettem a műmosolyt ehhez a 'játékhoz'."

Angela Merkel megjegyezte, hogy az orosz elnök ezen a találkozón is hangsúlyozta, miszerint a XX. század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió bukása volt. Ezzel szemben számára ez az időszak a legszerencsésebbnek bizonyult: Németország újraegyesült, a kelet-európai országok pedig szabadságra leltek. Merkel szerint ez a nézőpont gyökeresen eltér az orosz vezető felfogásától. "A XX. század legnagyobb tragédiája a második világháború volt, amelynek kirobbantásáért Németország volt a felelős" - hangsúlyozta. E szavak nem csupán véletlenül hangzottak el, hanem mély meggyőződésből születtek, tükrözve a két fél közötti alapvető eltéréseket. Merkel Putyinnal kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy "KGB-s múltja" miatt hajlamos tesztelni az embereket, figyelve, mennyire nyugodtak és megfélemlíthetőek. "Minden egyes tárgyaláson figyelte, hol találhat gyenge pontokat, mennyire változik az ember álláspontja, és fél-e a vitától. Én viszont nem adtam neki ilyen lehetőséget, képes voltam vitatkozni vele."

Általánosságban nem lehetett benne megbízni, de ha mi ketten megállapodtunk valamiben, akkor bízhattam abban, hogy ahhoz tartják magukat

Angela Merkel kifejtette, hogy a Krím félsziget orosz megszállása egy fordulópontot jelentett, és úgy véli, hogy ezentúl Vlagyimir Putyin szavaiban már nem lehetett megbízni. "Akkor már nem tudtuk, hogy valóságot mond-e, vagy csupán egy újabb hazugságot próbál előadni" – tette hozzá.

A volt kancellár kifejtette, hogy a krími események és a Donyeck, illetve Luhanszk környékén zajló szeparatista mozgalmak alárendeltsége után, Francois Hollande francia elnökkel közösen arra jutottak, hogy lépéseket kell tenni a konfliktus megállítására, ezért kidolgozták a második minszki egyezményt. "Bár ez nem úgy valósult meg, ahogyan azt elterveztük, mégis hozott egyfajta nyugalmat. 2015-től kezdve, a támadás előtt, Ukrajna lehetőséget kapott arra, hogy stabilizálja helyzetét" - hangsúlyozta Merkel, elismerve a helyzet bonyolultságát.

Voltak gazdasági érdekeink is. Az olcsó energia volt a gazdasági érdek. Ukrajna nem ellenezte, hogy orosz földgázt szállítsanak rajta keresztül. Azt akarták, hogy az orosz gáz Ukrajnán keresztül áramoljon, mert azért tranzitdíjat kapnak. Nem arról volt szó, hogy ne jöjjön orosz gáz, hanem arról, hogy ki keres ezen.

2022-ben Volodimir Zelenszkij kifejezte, hogy egyes politikai vezetők abszurd félelme Oroszországot illetően hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajna 2008-ban nem kapta meg a NATO-tagságot. Angela Merkel a budapesti beszélgetés során felidézte saját nyilatkozatát az ügyben, elmondva, hogy amikor Putyin megtámadta Ukrajnát, és a borzalmas bucsai vérengzés történt, Zelenszkij felkereste őt és Nicolas Sarkozyt, hogy személyesen tapasztalják meg a helyzetet. "Azt mondta, hogy el kell jönnünk, mert mi voltunk azok, akik 2008-ban elutasítottuk a tagságukat. Nyilvánvaló volt, hogy válaszolni kellett erre a meghívásra, bármennyire is csodáltam Zelenszkij bátorságát, aki nem menekült el az országból, ami más elnök esetében valószínűleg másként történt volna. A helyzet különleges volt, hiszen Ukrajna lakosságának jelentős része valószínűleg az EU-csatlakozás ellenállására hajlott. Később felmerült egy olyan csatlakozási elképzelés, ami nem NATO-tagságot jelentett, hanem annak előszobáját, legalább 3-4 év átmeneti időszakkal. George Bush is hangsúlyozta, hogy NATO-tagság nélkül is lehet támogatni Ukrajna EU felé vezető útját. Ezt azonban könnyelmű véleménynek tartottam, hiszen úgy gondoltam, hogy Putyin nem fog tétlenül várni három évig".

Angela Merkel arra a kérdésre, hogy mivel lehetett volna megelőzni az Ukrajna elleni támadást, kifejtette: "Nehéz megmondani. A koronavírus súlyos befolyást gyakorolt bizonyos világpolitikai események alakulására és a társadalmak belső életére. Senki nem beszélt arról, hogy mit jelentett önmagában az, hogy nem jöhettek létre személyes találkozók. Nem lehetett szemtől szembe beszélni, vitatkozni, kompromisszumokat keresni. Komoly, kemény tárgyalásokat videókonferencián nem lehet vezetni".

A beszélgetés végső fókusza a menekültválság volt. 2015-ben Angela Merkel híres kijelentése, a "Wir schaffen das!" (Meg tudjuk csinálni!) mára már történelmi jelentőséggel bír, hiszen kifejezte a német társadalom nyitottságát és szolidaritását a menekültekkel szemben.

"Gyakran emlegettem ezt korábban. Pár héttel azelőtt egy palesztin kislánnyal beszélgettem Németországban, aki szintén menekült volt. Elmagyaráztam neki, hogy sajnos nem tudjuk teljesíteni azt a vágyunkat, hogy mindenkit befogadjunk, aki szenved a világ különböző pontjain, de a helyzet egyre súlyosabbá vált. 2015 tavaszán a belügyminiszter előrejelzése szerint egy év leforgása alatt körülbelül 400 ezer menekült érkezhetett az országba, ám augusztusra már 800 ezerről beszélgettünk. Eközben súlyos problémák merültek fel Görögországgal kapcsolatban. Nehezen tudtuk elfogadtatni Ciprasszal a szükséges reformokat. Kimerülten tértem vissza a tárgyalásokról, és odafordultam az irodavezetőmhöz, mondván, hogy nekünk kell helyrehoznunk az elődeink által elkövetett hibákat, hogy megőrizzük az eurót, és máris jött a következő kihívás." - emlékezett vissza Merkel, hozzátéve:

Frusztrált érzésekkel ültem le, és egy pillanatra megálltam, hogy átgondoljam a helyzetet. Ha az euróval kapcsolatos problémákra sikerült megoldást találnunk, akkor biztos voltam benne, hogy ezt a kihívást is leküzdjük. Az irodavezetőm azonban figyelmeztetett, hogy ha ezt ilyen biztosan gondolom, akkor a sajtótájékoztatón is hangozzék el. Nem volt más választásunk, mint hogy cselekedjünk. Németország erős ország, és ha bármilyen akadály merül fel, azt meg kell próbálnunk elhárítani. Nem mondtam volna ezt, ha az ügy ennyire egyszerű lett volna; tudtam, hogy nagy tétje van a kijelentésemnek. Orbán miniszterelnök úrnál különös események zajlottak. A menekülteket kiszállították a vonatról, elvették tőlük a jegyeket, majd az autópályára irányították őket. Orbán felhívta az osztrák kancellárt, hogy értesítse, úton vannak az emberek, és kérte, hogy fogadja őket. Én pedig azt mondtam, hogy mi is készségesen fogadjuk őket. Mi lett volna az alternatíva? Vízágyúkkal próbáljuk távoltartani az embereket a határok közeléből? Ez számomra soha nem lehetett opció.

Angela Merkel így emlékezett vissza a 2015-ös, meghatározó eseményekre.

A volt kancellár hangsúlyozta, hogy tisztában volt azzal, hogy nem lehet naponta tízezer embert befogadni, sok esetben pedig embercsempészek közreműködésével érkeznek az érintettek. Olyan megoldásra törekedett, amely nem a társadalmi feszültségeket gerjeszti, hanem hatékonyan védi az uniós külső határokat. Ekkor született meg a Törökországgal kötött megállapodás, amelynek keretében a török fél 3 millió menekültet fogadott be, európai támogatásért cserébe. Merkel kiemelte, hogy hangsúlyozták: akinek nincs joga a tartózkodásra, annak haza kell térnie, de a megvalósításban jelentős nehézségek adódtak. Ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy nyíltan kifejezésre juttassák: Magyarország és Európa megbízható partner az érintettek számára.

Angela Merkel a menekültválsággal összefüggésben Orbán Viktorról elárulta: "Ebben a kérdésben alapvetően más volt a nézetünk. Nem tudtam felhívni, mert tudtam, hogy teljesen más a véleménye. Próbálkoztunk egy fair megosztás alkalmazni a menekültekkel kapcsolatban. Magyarország védte a külső határokat, azt gondoltam, kell, hogy kapjon valamennyi pénzt, de nem ez volt a lényeg. Különböző nézeten voltunk, de ha a magyarok is befogadtak volna pár menekültet, az nem sodorta volna veszélybe a magyar történelmet és kultúrát".

A volt kancellár a budapesti könyvbemutatón találkozott Orbán Viktorral, és ezzel összefüggésben kiemelte:

Németország és Magyarország szorosan kapcsolódik egymáshoz gazdaságilag. Sok éven keresztül működtünk együtt annak érdekében, hogy egyben tartsuk Európát. Úgy gondoltam, ha meghív, elmegyek egy kávéra hozzá. Én már senkit nem hívhatok meg, mert nem vagyok kancellár. Nem voltunk mindig egy véleményen, el kell fogadni, hogy vannak véleménykülönbségek, de ha az emberek elkezdenek egymással nem beszélni, az nagyon rossz, akkor egymás motivációját sem értik meg. Az Európai Unión belül lehetségesnek kell lennie, hogy beszéljünk egymással.

Angela Merkel az AfD növekedésével kapcsolatban kifejtette, hogy "amikor távoztam a hivatalomból, az AfD támogatottsága 11-12 százalék körül alakult, míg ma már meghaladja a 20 százalékot. Ez részben az én felelősségem, de nem én voltam az egyedüli ok."

Angela Merkel a végén a már előre megküldött kérdésekre reagált. Milyen hatással volt rá a hatalom? "A hatalom arra tanított, hogy aktívan keressek lehetőségeket és kezdeményezéseket, inkább én lépjek előre, mintsem arra várjak, hogy mások kínáljanak segítséget."

Az ember magányossá válik, és végső soron a vezetőnek kell meghoznia a döntést. Bár létezhet a remény, hogy a kockázatot megosztjuk tíz ember között, ha a helyzet rosszul sül el, végül csak egy személyt vonnak felelősségre. A siker mögött viszont sokan állnak, mindegyikük büszkén hivatkozik a saját hozzájárulására.

- hívta fel a figyelmet a korábbi kancellár.

Angela Merkel azt is elárulta, visszavonulása óta könyvírással, a kert rendben tartásával, utazással, és főzőcskézéssel tölti szabadidejét. "Szívesen használom a magyar fűszerpaprikát" - tette hozzá mosolyogva.

A korábbi kancellár, aki a Brexitre vonatkozó kérdésre kiemelte: "A britek olykor játszottak a tűzzel. Remélem, hogy Magyarország nem játszik a tűzzel". Angela Merkel végül azt is elárulta, semmilyen kísértést nem érez arra, hogy visszatérjen az aktív politikába.