A piramis csúcsára varázsolták Gyarmati Andreát | 24.hu

Sosem voltam lelkesedés híján. Rajongtam a sportágamért, imádtam olvasni, és színésznőnek készültem, mint oly sok magabiztos, nagy álmot szövögető kislány.

Álmoknak, céloknak ma sem vagyok híján, pedig azt mondják, bőven túl vagyok az "álmodozások korán".

Manapság is örömmel töltenek el az úszás élményei, és naponta lelkesen járok konditerembe. Még mindig ott áll előttem egy hatalmas könyvhalom, amelyet alig várok, hogy felfedezzek, valamint rengeteg izgalmas színházi előadás szerepel a bakancslistámon, amelyeket szívesen megnéznék.

A nap, akárcsak élsportoló éveimben, ma is mindössze huszonnégy órából áll, és a hétköznapok megint csak tele vannak tennivalókkal.

Az életem a lakás, a rendelő, a konditerem és az uszoda keretein belül zajlik, és persze nem feledkezhetünk meg a bevásárlásról és a főzésről sem, amelyek a mindennapjaim szükséges, ám néha megterhelő részei. Azonban a hétköznapok monotóniája mellett elengedhetetlenek az ünnepnapok is, hogy igazán színes és boldog lehessen az életünk. Ezt a gondolatot erősítette meg bennem a közelmúltban olvasott Maslow-piramis, amelyre egy orvosi cikk kutatása során bukkantam. Az alapvető szükségletektől a magasabb rendű vágyakig ívelő hierarchia jól tükrözi azt, hogyan épül fel a lelki és testi harmónia.

Abraham Maslow, az amerikai pszichológus, 1943-ban bemutatta a motivációkutatás egyik legismertebb elméletét, amelyet mára széles körben Maslow szükséglethierarchiájaként ismerünk. Ez a modell a humán pszichológia alapköveinek egyikét képezi, és a különböző emberi szükségletek hierarchikus rangsorolására fókuszál.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Mi is valójában ez?"

Az elmélet szerint az embereket bizonyos szükségleteik kielégítése késztet bizonyos cselekvésekre, mindezek hierarchiába állíthatók, és a felsőbb szintek akkor válnak hatékonnyá, ha az alattuk lévők legalább jórészt kielégültek.

Az élet lényegi alapja a szervezet egyensúlyának, más néven homeosztázisának megőrzése. Amint ez az egyensúly megbomlik, minden lehetőségünk elvész: étel, ital, oxigén – az anyagcsere nélkül képtelenség létezni. Nélküle nem létezik sem álom, sem a vágyak valóra váltása. De ha tovább lépünk ezen a gondolatmeneten, fontos hangsúlyozni, hogy a szellemi táplálék is elengedhetetlen. Ha nem kapunk inspirációt, ha nincs, ami elgondolkodtasson minket, és ha nem törekszünk a fejlődésre, akkor az életünk csupán üres járás marad.

Sziasztok! A héten igazán különleges élményben volt részem, és úgy érzem, ezt mindenképpen meg kell osztanom veletek. Olyan szellemi táplálékot kaptam, ami teljesen magával ragadott, és remélem, hogy a történetem másokat is inspirál majd!

Néhány barátom egy különleges művészeti központ megálmodásával rukkolt elő, amely március 27-én, a Színházi Világnap tiszteletére, életre is kelt a Bánki-tó festői partján. A Mettrin központ néven ismertté váló kezdeményezést Balázs Zoltán irányítja, támogatásával pedig Karacs Ferenc és felesége, Karacsné Zagyva Julianna is hozzájárulnak. Ezen kívül Béres Ilona művésznő és férje, Rónai Tamás is aktívan részt vesznek a projekt megvalósításában, mely remélhetőleg új színt visz a helyi kultúrába.

Kapkodva, rendelés után érkeztem a megnyitóra, és sokadjára is tanúja lehettem a varázslatnak, amit még kisgyerekként tanultam: a színház az a hely, ahol leülsz, és a csoda része leszel. És ebből bizony sokáig sokat lehet profitálni.

"Rendben, így hát legyen ez a név. Talán éppen ezért is."

Azt kívánom, azt szeretném, varázsoljatok még sokat nekünk a Maslow-piramis legfelső szintjén, mert a világot az álmaink megvalósítása viszi előre.