A nudli három alapvető összetevője: krumpli, liszt és egy kis önbizalom – felfedjük előttetek a hibátlan recept titkát!
A jó nudli puha, mégis masszívan áll és hordozza az aranyszínű morzsát, a mákot vagy a diót. Hidd el, sikerülni fog.
Van egy étel, ami elméletben épp olyan egyszerű, mint amilyen ínycsiklandó: a nudli. Ugyan létezik hozzá recept, de a tökéletes állag elérése valódi mesterség. Na jó, talán nem is mesterség, de azért nem annyira magától értetődő. Kell hozzá egy kis szív és lélek, némi konyhai tapasztalat, meg persze egy adag szerencse is – hiszen ezek nélkül ritkán születik igazán jó étel. A nudli viszont a nagyi konyhájának igazi csodája; az éttermek és főleg a bolti fagyasztott változatok nem közelítik meg azt az ízélményt, amit gyerekkorunkban a kockás abroszra tálaltak. Mert a nagyinak mindig sikerült!
A nudli lelke a krumpli, de nem mindegy, milyen. Kerüld a vizes, szétfővő fajtákat! A lisztesebb, B típusú (főznivaló) burgonya a nyerő, ami a főzés után is stabil marad. Általában ez a rózsaszín héjú, de ez azért messze nem ökölszabály.
A krumpli főzésekor mindig célszerű héjában, sós vízben elkészíteni. Ez a módszer segít abban, hogy a gumók kevesebb vizet szívjanak magukba, és minél szárazabb a krumpli, annál kevesebb lisztre lesz szükség a végső ételhez, ami puhább és ízletesebb eredményt biztosít. Amint a krumpli megfőtt és elérhető hőmérsékletű, azonnal törjük át, miután eltávolítottuk a héját. A legideálisabb eszköz a krumplinyomó, de a tapasztalt és jól felszerelt konyhamesterek akár rácsot is alkalmazhatnak, azzal a trükkös megoldással, amivel az islerről szokás a felesleges csokoládét csepegtetni.
Ebben az esetben a krumpli hámozása elhagyható, csupán félbe kell vágni. Az eljárás így zajlik: egy rácsot helyezünk egy tálra, majd a krumplit a vágott felével lefelé ráfektetjük. Ezután egyszerűen rányomunk, és a krumpli átnyomódik a rács lyukain, míg a héja a helyén marad. Ha a krumpli állaga nem elég sima, nyugodtan használhatunk villát vagy krumplinyomót, hiszen célunk, hogy a nudliban ne legyenek zavaró krumplidarabok.
Ezután hagyjuk kihűlni, de csak langyosra! Ha túl hideg, nehezebb lesz dolgozni vele, ha túl meleg, "megfőzi" a lisztet.
Most következik a liszt! Általánosságban elmondható, hogy a tört krumpli tömegének körülbelül a felét, vagy némi eltéréssel, kicsit kevesebbet vagy többet érdemes hozzáadni. De sajnos, ez a folyamat nem követ egy szigorú receptet, mivel a krumpli nedvességtartalma kulcsszerepet játszik. A gyúrásra viszont nem lesz szükség; minél tovább dolgozunk az összetevőkkel, annál több gluténszál keletkezik, ami a nudlit foszlósra, akár knédlire formálja. Ezt pedig semmiképp sem szeretnénk elérni!
Elérkezett az idő, hogy felfedjük a titkot: íme a recept ahhoz az ételhez, amely valójában nem is rendelkezik hagyományos értelemben vett recepttel.
Játssz az arányokkal bátran, és figyelj a saját konyhai szokásaidra! A tésztának pont annyira kell összeállnia, hogy alapos gyúrás után ne ragadjon a felülethez.
Most már csak a tálalás örömteli feladata maradt hátra. Szórjunk bőségesen porcukrot a nudlikra, és egy kis lekvárral is megbolondíthatjuk őket, hogy még ízletesebb legyen az élmény. Ezzel kezdetét veheti a lakoma!
