Hogyan engedhette meg a Netflix ezt? Victoria Beckham dokumentumfilmje valójában egy háromórás hirdetés.
Aki azért indítaná el a Netflixen Victoria Beckham, aka Posh Spice három epizódból álló dokumentumfilmjét, mert kíváncsi a Spice Girls-ös évek őrületére és a David Beckhammel való házassága szaftosabb részleteire, ki kell ábrándítsuk. Ebben a doksiban mindezek csak lábjegyzetek Beckham divatbirodalmának felépítése és a brand reklámozása mellett. Ehelyett leginkább azért izgulhatunk, hogy hősünknek sikerül-e egy nagyon esős napon sikerrel megrendeznie egy méregdrága párizsi szabadtéri divatbemutatót. Mielőtt bárki is lerágná a körmeit az izgalomtól, jelentem: sikerül.
Vajon mit jelent néhány millió font elvesztése egy dúsgazdag ember számára? A Victoria Beckham dokumentumfilm alkotói szerint ez egy olyan központi téma, amely elég izgalmas ahhoz, hogy három közel egyórás epizódot szenteljenek neki. Igaz, hogy ez a téma leginkább azok számára lehet érdekes, akik azért ülnek le a képernyő elé, hogy bepillantást nyerjenek a divat világának kulisszái mögé, és felfedezzék az ottani üzleti stratégiák működését. Számukra van egy jó hírem: a film valóban mélyrehatóan tárja fel ezt a területet. Számos üzleti titokra derül fény, és még meglepően őszinte vallomásokat is hallhatunk arról, hogy hősünk kezdetben mennyire zöldfülű volt, amikor a férjétől kapott hatalmas összegből kellett volna irányítania a vállalkozását.
A Victoria Beckham 51 éves címszereplője kétségtelenül őszinte abban, hogy bevallja: egykori popsztárként és focistafeleségként a divathoz és a ruhákhoz tényleg értett, sőt egész életében ezen a területen volt a legszenvedélyesebb, viszont egy üzlet vezetéséhez egyáltalán nem rendelkezett a megfelelő képességekkel, és csak a férje, David majdhogynem kiapadhatatlan (oké, a filmből kiderült, hogy azért mégsem) pénztárcájának köszönhette, hogy a business pár év alatt nem ment csődbe.
Victoria Beckham tehát részben azért döntött úgy, hogy hátra hagyja a focistafeleség címkét – ahogy ő fogalmaz, „megölte” azt –, hogy a divatiparban független, sikeres nőként léphessen fel. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mindezt a férje jelentős anyagi támogatása nélkül nem tudta volna elérni. Ironikus módon, még ezzel a háttérrel is szembe kellett néznie komoly kihívásokkal, és a siker elérése érdekében szinte a végsőkig küzdött.
David Beckhamet a dokumentumfilm során a végletekig türelmes, a feleségét minden helyzetben támogató férjként mutatják be. Hiába tanúja Victoria egészen extravagáns vásárlásainak, soha nem hallani tőle egyetlen negatív megjegyzést sem. Még akkor is, amikor a cégük a legnehezebb időszakát éli át, David mindig csak óvatosan osztja meg felesége iránti aggodalmait, hiszen nem akarja, hogy stresszelje őt. Azt is elnézi, hogy Victoria évente hatalmas összegeket költ, amelyeket végül soha nem lát viszont.
A film során világossá válik, hogy Victoria Beckham valóban kiemelkedő tehetséggel bír a divattervezés terén, amit olyan neves szakmabeliek, mint Tom Ford és Anna Wintour is megerősítenek. Ugyanakkor a nézőben felmerül a kérdés: hány más, hasonlóan tehetséges alkotó bújik meg a divatipar árnyékában, akik egyszerűen nem tudják megugrani a nagyok szintjét. Ennek fő oka nem más, mint hogy nem áll mögöttük egy világhírű és anyagilag jól álló partner, aki akkor is támogatja őket, amikor a költségek az egekbe szöknek, és évről évre növekednek.
Victoria egy bizonyos pillanatban őszintén bevallja, hogy részben ott rontotta el, hogy olyan emberek vették körül, akik a hatalma és a hírneve miatt sosem mertek ellene szólni. Most viszont egy külső befektető irányába felelősséggel tartozik, így sikerült áramvonalasítania és pénzügyileg is virágzóvá tennie a Victoria Beckham márkát. Úgy tűnik, a Netflixes dokumentumfilmjét is arra használta, hogy ezt a sikerét még inkább hangsúlyozza.
Miközben végignéztem a három epizódot, folyamatosan az járt a fejemben, hogy a magánéleti szálak csupán azért kerültek a filmbe, hogy a Netflix-nek legyen mit felmutatnia, és elmondhassák, hogy ez nem csupán brandépítés, hanem egy valódi dokumentumfilm az életükről. Valójában azonban a film igazi varázsa akkor bontakozik ki, amikor Posh Spice együtt tölti az időt egyik legjobb barátnőjével, Eva Longoriával, vagy amikor egy kicsit bepillantást nyerhetünk Beckhamék otthoni mindennapjaiba.
A divat mellett egyetlen dologgal foglalkozik még kiemelten a doksi: Victoria Beckham image-ével és önbizalomhiányával. Többször elmondja, hogy furcsa, önbizalomhiányos, gyakran kicsúfolt gyerek volt, és ez egy életre nyomot hagyott benne.
Ahogy a filmből is láthatjuk, ez egyáltalán nem igaz, Victoria valójában tényleg egy életteli, ambiciózus, jó humorú, szórakoztatóan önkritikus - a trailerbe is bevágták és tényleg jó poén, amikor bevallja, hogy egy normális sajtos-sonkás szendvicset se tudna megcsinálni - nő, és amikor a filmben olykor elengedi magát, olyankor látjuk, hogy mennyivel jobb lehetett volna ez a produkció, ha nem szab a filmeseknek annyi határt. A film őszinte pillanatai között sok erős akad, például amikor a Victoria az étkezési zavarairól beszél, de ez a téma sincs jelen akkora súllyal, mint amennyit érdemelne.
A filmben egy árva szó sem hangzik el a házasságuk nehézségeiről, a megcsalásokról, vagy arról, hogy miért távolodott el a családtól nagyfiuk, Brooklyn. Ő, aki a testvéreivel ellentétben csupán archív felvételeken tűnik fel, szülei számára rejtély marad. Az anyai szív fájdalmát és aggodalmát pedig nem fejezik ki, pedig ez a távolság mélyen érinti őt.
Kizárólag archív felvételeken hallhatunk tőlük megnyilvánulásokat. Victoria természetesen hangsúlyozza, hogy mindent a Spice Girlsnek köszönhet, de ha valóban így érez, talán érdemes lett volna a dokumentumfilmben ennek nagyobb hangsúlyt adni. Ennek hiányában az eredmény legalábbis vegyes érzéseket kelt, és kissé csalódás is lehet a nézők számára.
