A Magyar Orvosi Kamara véleménye szerint a jelenlegi helyzet tarthatatlan, mivel a pénzhiány miatt kénytelenek elbocsátani a betegeket.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) közzétett egy közleményt, amelyben aggasztó helyzetet vázolt fel a kórházak finanszírozásával kapcsolatban. A tájékoztató szerint az orvosi ellátások tényleges költségeihez képest az állami támogatás messze elmarad, ami súlyos adósságokhoz vezetett az intézményeknél. Ennek következményeként egyre gyakrabban fordul elő, hogy a kórházak kénytelenek betegeket elbocsátani vagy korlátozni az ellátásokat. A Kamara hangsúlyozta, hogy az egészségügy kulcsszerepet játszik az állam működésében, és a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, sürgős intézkedések szükségesek a megoldáshoz.

A Magyar Orvosi Kamara közleménye szerint az orvosok nem csupán a betegeik sorsát érzik magukénak, hanem saját helyzetüket is a rendszer áldozataként élik meg.

Közleményükben beszámolnak arról, hogy a mindennapi munkájuk részévé vált az, hogy szembesítik őket azzal, hogy a munkájuk "veszteséget termel". Emellett arról is szót ejtenek, hogy a kórházak és szakrendelők milyen kevés pénzhez jutnak, ahhoz képest, hogy az elvégzett vizsgálatok mennyibe kerülnek.

Mint írták, 2024-ben a kórházak és szakrendelők adóssága egyes számítások szerint a 200 milliárd forintot is meghaladta. Szerintük a növekvő adósság oka az, hogy "az állami egészségügy finanszírozása nem felel meg a valós költségeknek". például, egy EKG vizsgálatáért mindössze 610 forintot térít az egészségbiztosítási rendszer, miközben az ehhez szükséges eszközök, azok fenntartása, karbantartása, és egyéb költségei jelentősen meghaladják az összeget.

Egy magzati szívhang ultrahangos vizsgálata hozzávetőleg 1929 forintba kerül, míg egy magánrendelőben ennek a 10-15 szeresét fizetik ki a szülők. Az állam egy foghúzásért 650-800 forint közötti összeget ad, azonban csak a beavatkozás előkészületeihez használt eszközök 900 forintba kerülnek.

A csekély mennyiségű bevétel következtében az intézményvezetőknek nincs jelentős mozgástere, ezért arra kényszerülnek, hogy visszafogják az ellátásokat. "Ez a helyzet abszurd, hiszen az egészségügyi intézmények alapvető célja a betegek ellátása" - írták, majd hozzátették, hogy gazdasági szempontból tekintve az alapcél teljesítése lehetetleníti el a működésüket. Különösen rosszul járnak a nagyon gyengén finanszírozott szakmák betegei, a veszteséglista élén az urulógia és a pszichiátria áll.

Az orvosok nap mint nap szembesülnek azzal a valósággal, hogy munkájuk nem csupán "nem termel nyereséget", hanem akár "veszteséget is generál". Ez a szembesítés szó szerint zajlik: a kórház folyosóin vagy értekezletek keretein belül olyan megjegyzések hangzanak el, mint például "ezen a héten X számú műtét zajlott, ami Y millió forint mínuszt jelent". A költségvetési hiányok orvoslására pedig már szinte rutinossá vált, hogy az intézmények vezetése kijelöli azokat az irányelveket, amelyek...

A kialakult helyzet súlyos következményekkel jár mind a páciensek, mind az orvosok számára. A gazdasági környezet arra ösztönöz, hogy csökkentsük a beavatkozások és vizsgálatok számát, ami látszólag előnyös lehet, de valójában alapjaiban rengeti meg az orvosi ellátás értelmét és minőségét.

A helyzet sajnos az, hogy gyakran olyan mértékben kell túllépni a valóságos beavatkozások számán, hogy az már szinte rutinossá vált. Sok esetben mindössze 10 perc áll rendelkezésre egy-egy beteg ellátására, ami azt jelenti, hogy a finanszírozás megszerzése érdekében akár egy órányi, ténylegesen el nem végzett beavatkozást is le kell kódolni. "A NEAK természetesen tisztában van ezzel, de a probléma elől mindenki elfordítja a tekintetét" - hangzott el a megjegyzés.

Az orvosok számára komoly kihívást jelent az olyan vizsgálatok koordinálása, amelyeket ők maguk nem tudnak elvégezni. Ez a folyamat rengeteg telefonálást és sok esetben könyörgést igényel. Hasonló nehézségeket okoz, amikor egy beteget át kell helyezni egy másik intézménybe. Elméletileg világosan kellene látszódnia, hogy milyen diagnózissal és ellátási szükséglettel a beteg hová tartozik, ám a valóságban a potenciális befogadó intézmények gyakran telítettek, és műszaki vagy személyzeti problémák miatt hosszabb-rövidebb időre nem elérhetők.

A MOK két kulcsfontosságú követelményt fogalmazott meg a jelenlegi helyzet orvoslására. Először is, sürgetik egy olyan fenntartható finanszírozási modell kialakítását, amely képes fedezni a beavatkozások tényleges költségeit. Ennek megvalósítása érdekében évente több száz milliárd forinttal kellene megemelni az egészségügyi költségvetést a következő évtized folyamán. Másodszor, a MOK a transzparens kommunikáció fontosságát hangsúlyozza, amely lehetővé tenné az érintett felek számára, hogy nyílt párbeszédet folytathassanak a problémák és azok lehetséges megoldásai kapcsán.

Kiemelték, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható fenn sokáig, és elengedhetetlen, hogy társadalmi és politikai egység alakuljon ki abban a kérdésben, miszerint "az egészségügy a nemzet kincse, és az állam működésének egyik legfontosabb pillére", amely nem épülhet egy gazdasági ellentmondásra.

A Népszava megkereste Svéd Tamást, a MOK főtitkárát, aki elmondta, hogy a közleményt figyelemfelkeltésnek szánták, mivel tapasztalataik szerint a most működő egészségügy feltételeinek egyre több eleme hiányzik, melynek következményei a betegellátáson csapódnak le. A vezetést két irányból is szorongatják, egyfelől számon kérik rajta az ellátatlanságot, másfelől elvárják, hogy ne csináljon adósságot. A kamara azt gondolja, ez a két elvárás üti egymást - mondta Svéd Tamás.