A császári család hosszú tíz évnyi vitát követően végre megállapodott az állammal a vagyonának sorsáról.

Történelmi jelentőségű megállapodás született György Frigyes porosz királyi herceg és Németország között, amely véget vetett egy évtizedek óta tartó, sőt, még annál is régebbi jogi vitának. Az állam az egykori német és porosz uralkodócsaládhoz kapcsolódó ingatlanokat, valamint közel 30 ezer műtárgyat egy külön alapítvány keretein belül szervezi meg, amelynek kuratóriuma a Hohenzollern család által delegált tagokat is fogad. A téma azért keltett eddig különleges figyelmet, mert a történészek között sem alakult ki egyetértés arról, hogy a jelenlegi családfő dédnagyapja valóban együttműködött-e a náci rezsimmel. Ha ez a vád megerősítést nyer, akkor a törvény világosan fogalmaz: az utódoknak semmiféle visszaigénylés nem jár abból, amit a szovjetek elkoboztak.

Titkos egyeztetések során a német szövetségi kormány és Brandenburg tartomány vezetői végre pontot tettek a Hohenzollern családdal folytatott hosszú ideje húzódó vitára. Az egykori porosz királyi és német császári dinasztia jelenlegi feje nem csupán pénzbeli kártérítést követelt, hanem paloták, kastélyok, valamint közel 30 ezer elkobzott műkincs visszaadását is az ország keleti részéből. A Tagesspiegel német napilap május elején felfedte a megállapodás részleteit, ami miatt Wolfram Weimer, az újonnan kinevezett kulturális miniszter, május 12-én kénytelen volt nyilvánosan elismerni, hogy Olaf Scholz kormánya elkezdte a tárgyalásokat egy rendkívül megosztó ügyben.

Május 13-án, a hajdani porosz főváros szívében, a Brandenburg tartomány székhelyén, Potsdamban található Sanssouci-palota falai között tartott sajtótájékoztatót György Frigyes királyi herceg, a Hohenzollern-ház vezetője, valamint Sarah Wedl-Wilson, Berlin kulturális államtitkára. A bejelentést megelőzően hosszú és bonyolult jogi párbeszéd zajlott a közintézmények és a hercegi család között, amelynek gyökerei egészen 2014-ig nyúlnak vissza, amikor a herceg először kezdeményezte a tárgyalásokat. Noha a kormány 2019-ben hivatalosan is kérte, hogy a herceg vonja vissza követelését, végül csak 2023-ban került sor arra a fontos bejelentésre, amelyben a császári sarj lemondott igényéről. Ezzel egy időben megkezdődhetett a tárgyalási folyamat a 161,5 milliárd forintra becsült vagyon részleteinek rendezéséről.

Bár a megállapodás részleteit még több intézménynek, így a Porosz Kulturális Örökség Alapítványnak és a Német Történeti Múzeumnak is jóvá kell hagynia, a jelek szerint már biztosra vehető, hogy Berlin és Brandenburg múzeumai megőrizhetik a vitatott műtárgyakat. A Hohenzollern család ennek keretében három helyet kap az új alapítvány igazgatótanácsában, azonban vétójoggal nem rendelkeznek a döntések felett. Emellett több mint 2000 érme és érem, továbbá számos bútordarab, festmény, porcelán és egyéb műtárgy is visszakerül a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány gyűjteményéből. A szakértők véleménye szerint ezek a tárgyak az alapítvány szempontjából mellékesebbek, de összértékük meghaladja a 800 millió forintot – közöttük található például hét, féldrágakövekkel és gyémántokkal díszített tubákos doboz is, amely II. Frigyes porosz király gyűjteményéből származik.

Emellett a Bundestag megszavazott egy 6,8 milliárd forint értékű támogatást is, amelyet a család a műemléki védettség alatt álló Hohenzollern-kastély restaurálására költhet. Remélhetőleg így a téma iránt érdeklődő közvélemény is megnyugszik, a megegyezés kritikusai azzal vádolták ugyanis a családot, hogy megpróbálja eltussolni a náci rezsimmel való kapcsolatát, míg a támogatók szerint a leszármazott csupán a jogos örökségét akarta visszakapni, amit ideológiai alapon foglaltak le a szovjetek, majd lett az állam tulajdonává.

Az 1994-ben életbe lépett német restitúciós törvény világosan rögzíti, hogy kizárják az államosított vagyonok visszaszolgáltatásából azokat, akiknek felmenői kifejezetten támogatták a nemzetiszocialista vagy a kommunista rezsimeket. Ennek tükrében György Frigyes herceg próbálta csökkenteni családja Hitlerhez fűződő kapcsolatait, és az elmúlt évtizedben több mint száz történész, újságíró és politikus ellen indított pert, arra hivatkozva, hogy ezek valótlan információkat terjesztenek. Ezt a lépést sokan érthető okokból felháborítónak találták.

A trónjától megfosztott II. Vilmos császár számára 1933-ban felcsillant a remény, hogy Hitler, aki éppen hatalomra jutott, talán segít neki visszakerülni a holland trónra, ahonnan száműzetésbe kényszerült. Azonban kapcsolatuk végig a kölcsönös ellenszenv árnyékában zajlott, csupán egy kivétellel, amikor is Vilmos gratuláló levelet írt a Franciaországot megtámadó Führernek. Ám állami dísztemetéséhez nem járult hozzá, mivel nem akarta, hogy a náci vezető halála a propagandájának eszközévé váljon.

A viták most a legidősebb fiú, Vilmos porosz királyi herceg körül összpontosulnak, különös figyelmet fordítva arra, hogy tényleges támogatást nyújtott-e a náci rezsimnek. György herceg, aki elismeri, hogy sem történészi, sem jogászi végzettséggel nem rendelkezik a kérdés alapos megvizsgálásához, úgy véli, hogy dédapja nem tett ilyet. Ugyanakkor nyitva hagyja a lehetőséget, hogy talán, ha lett volna alkalma, akkor mégiscsak cselekedett volna így. A német egyetemek történészei között pedig éles megoszlás mutatkozik a trónörökös szerepével kapcsolatban.

A volt koronaherceget túlzott önbizalom jellemezte, ami már-már téveszméssé vált. Ha listát kellene készítenünk Hitler legfontosabb támogatóiról, ő nem lenne az első 300 között sem

A Der Spiegel német lap egy megkérdezett szakértőre hivatkozva számolt be arról, hogy...

Gyakran idézik e téren a herceg saját levelezését, amelyben túlhangsúlyozza szerepét Hitler felemelkedésében, a náci rezsim valójában azonban inkább csak kihasználta a herceget, aki "elég ostoba volt ahhoz, hogy higgyen" Hitlernek, amikor az a monarchia visszaállításának lehetőségével hitegette az 1920-as években. György Frigyes herceg nem ismerte dédapját, és nem is tudott róla sokat, mivel nagyapja nem jött ki a saját apjával, így nem esett köztük sok szó a felmenő viselt dolgairól.

2024-ben a johannesburgi Holokauszt és Népirtás Központban azonban sokat segítettek neki e családi reláció feldolgozásában és őse jobb kiismerésében. "Voltak időszakok, amikor reakciós monarchista politikusokkal szövetkezett Hitler hatalomra jutásának megakadályozására, ugyanakkor kapcsolatokat is ápolt náci vezetőkkel. Végső célja a monarchia visszaállítása volt, nem a nácik hatalomra juttatása. Az igazság azonban az, hogy a weimari demokrácia elleni fellépéseivel ő maga is hozzájárult annak bukásához. Aki a jobboldali szélsőségességgel kokettál, az pedig nem lehet a Hohenzollern-ház hagyományainak letéteményese" - nyilatkozta.

A herceg hangsúlyozta, hogy bár alkotmányos szerepük már a múlté, országuk iránti felelősségük továbbra is különleges jelentőséggel bír, különösen a kultúra megőrzésének terén. Magángyűjteményük jelentős része nyilvánosan elérhető Németország-szerte, hiszen az ország nyugati részén található műkincsek nem kerültek elkobzásra. Továbbá, birtokukban maradt a Hohenzollern-kastély, amely nemcsak otthonként, hanem múzeumként is szolgál. Évente körülbelül 300 ezer látogató érkezik ide, ezzel biztosítva a mesebeli kastély fenntartásához szükséges anyagi forrásokat. A család másik nevezetes rezidenciája a potsdami Cecilienhof-kastély volt, ahol Truman, Sztálin és Churchill történelmi találkozót tartottak a II. világháború végének lezárására.

Cecilienhof egyike volt annak a 40 palotának és kastélynak, amely megmaradt a kb. 100-ból az I. világháború után. És akkor még a fenntartás miatt sem nagyon kellett az ágyban forgolódni álmatlan éjszakákon, mert az új német állam meghagyta a családnak a földeket és erdőket is a műkincseikkel és ékszereikkel egyetemben - a lényegében a világháború kirobbantásáért felelős II. Vilmos császár is 60 vagonnyi ingósággal távozhatott az élete végéig kijelölt hollandiai kastélyába.

György Frigyes, a 49 éves herceg, impozáns kastélya mellett egy saját szigettel és sörmárkával (Preussens) is büszkélkedhet. Azonban ambíciói nem állnak meg itt; szemet vetett a híres hollandiai Huis Doorn-kastélyra is, de a helyi bíróság 2014-ben elutasította a birtoklási igényét. A herceg korábban más neves paloták, mint a Cecilienhof-kastély esetében is próbálkozott a tartós lakhatási jog megszerzésével, ám ezek a kísérletek is kudarcot vallottak. Hasonló sorsra jutott a 2019-ben nagy nyilvánosságot kapott Rheinfels-kastély ügye is. Ez az ingatlan ugyanis már 1924 óta St. Goar városának tulajdonában van, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy azt nem lehet eladni. 1998-ban a város bérbe adta a romos állapotban lévő várkastélyt egy közeli hotelnek, amit a herceg a hagyatéki szerződés megsértésének minősített, de a bíróság ezúttal sem neki kedvezett.

Apai nagybátyjai azonban vitatták, hogy a herceg milyen jogon képviseli a családot az ügyekben, így bíróságon támadták meg az öröklési jogot. Érdekes módon, annak ellenére, hogy korábban, a házasságkötésük során lemondtak dinasztikus jogaikról, most mégis jogi úton próbálták érvényesíteni elképzeléseiket. A keresetükben arra hivatkoztak, hogy az "egyenrangú házasság" elvárása diszkriminatív és alkotmányellenes. A hosszadalmas per végén a Szövetségi Alkotmánybíróság csupán az öröklés anyagi aspektusait volt hajlandó tisztázni, míg a köztársasági törvények által nem elismert rangokkal és a családon belüli viszonyokkal kapcsolatban nem foglaltak állást.