Hatvan éven keresztül az Egyesült Államok kormánya megtiltotta a tornádó kifejezés használatát, de végül a józan ész diadalmaskodott.

Az 1800-as évek végén az Egyesült Államok kormányzata úgy látta, hogy a tornádók előrejelzése több kockázatot hordoz magában, mint maguk a viharok, ezért a hadsereg nyomására betiltották ennek a szónak a használatát az időjárás-előrejelzésekben. E döntés következtében ez a helyzet hat évtizeden keresztül megmaradt, és a tudományos közösség kénytelen volt elkerülni a tornádó kifejezés említését.

Nehezen lenne megbecsülhető, hány olyan döntés született a második Trump-adminisztráció kezdete óta, amely ne kavart volna komoly vitákat. A kormány egyik első intézkedéseként elrendelte a klímaválság említésének eltávolítását a hivatalos weboldalakról. Ráadásul nemrégiben arra szólították a tudósokat az Egyesült Államokban, hogy minden mRNS-vakcinatechnológiával kapcsolatos hivatkozást távolítsanak el a kutatási pályázataikból. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke és volt oktatási miniszter a Facebookon arra is felhívta a figyelmet, hogy magát a kifejezést is betilthatják.

Bár a világ racionálisabb része megdöbbenve figyeli a történéseket, az IFLScience jelentése szerint nem ez az első eset az Egyesült Államok történetében, amikor hasonló döntést hoztak. Érdekes módon, az Egyesült Államok évtizedeken keresztül, közel hatvan évig, megtiltotta a "tornádó" kifejezés használatát az időjárás-előrejelzésekben. Ez a lépés gyakorlatilag megakadályozta a potenciálisan életet mentő figyelmeztetések kiadását.

1877-ben, Michigan államban született John Park Finley az amerikai hadsereg jelzőszolgálatához csatlakozott, ahol meteorológiai állomásért felelős tiszt asszisztenseként kezdte meg pályafutását. Az évek során szenvedélyesen érdeklődött a tornádók iránt, és szabadidőjét is e természeti jelenségek alapos tanulmányozásának szentelte. Finley időjárás-jelentéseket állított össze, és kutatásai során arra törekedett, hogy azonosítsa azokat a meteorológiai mintázatokat, amelyek a tornádók kialakulását megelőzhetik.

Finley összegyűjtötte az összes elérhető tornádójelentést 1794 és 1881 között, majd 1882-ben publikálta átfogó tanulmányát, amely a The Character of 600 Tornadoes címet viselte. Noha a kezdeti kiadásban számos hibát találhattunk, Finley később átdolgozta az anyagát, és újra megjelentette, így az általa levont következtetések később az időjárás-előrejelzés alapköveivé váltak. Munkásságára támaszkodva a szakértők kidolgozták az előrejelzési rendszert, amely a tornádók előrejelzésének pontosságát nagymértékben javította.

A szakértő kifejlesztette azt a módszert, amellyel az észleléseket a távíróhálózaton át lehetett továbbítani. 1884-re már közel ezer ember figyelte a tornádókhoz kapcsolódó időjárási jelenségeket, és osztotta meg tapasztalatait. Noha ezek közül néhány végül téves riasztásnak bizonyult, sok esetben lehetőséget biztosított az embereknek arra, hogy felkészüljenek a tornádók érkezésére.

Bár sokan úgy gondolták, hogy a rendszer hatékony működése elengedhetetlen, az akkori amerikai kormányzat tisztviselői más véleményen voltak. Úgy tartották, hogy egy ilyen előrejelzés több kárt okozhat, mint maga a tornádó. Finley, aki számos elismerést kapott a munkájáért, végül mégis szembesült azzal, hogy az amerikai hadsereg jelzőszolgálata megtiltotta a „tornádó” kifejezés használatát az időjárás-jelentésekben. Néhány évvel később, amikor az Egyesült Államok Meteorológiai Hivatala vette át az előrejelzések készítését, továbbra sem tettek lépéseket annak érdekében, hogy figyelmeztessék az embereket egy közelgő, hevesen forgó légoszlop veszélyére, amely otthonaik felé tartott.

A tilalom egészen hatvan éven át fennmaradt. Végül a második világháború után oldották azt fel, amikor az Egyesült Államok egy jelzőrendszert hozott létre a katonai bázisok védelmében, az emberek pedig elkezdték sürgetni a polgári jelzőrendszer felállítását is. Szóval végül mégis győzött a józan ész.