Betlehemben 2000 gyermek életét oltották ki: vajon tényleg ez lehet a legszörnyűbb bibliai esemény?

A ródli és az abálás kifejezések izgalmas részei a régi téli szókincsnek. A „ródli” a hagyományos magyar népi kultúrában a friss hóra utal, amelyen a gyerekek vidáman játszanak, hócsatáznak vagy éppen szánkóznak. E kifejezés a tél örömeit és a gyermeki játékosságot idézi fel. Az „abálás” pedig egy régi főzési technikát jelent, amely során az ételt lassú tűzön, hosszú időn át főzik, hogy az ízek szépen összeérjenek. E módszer különösen népszerű volt a hideg hónapokban, amikor a gazdák tartósítani szerették volna a húsokat és zöldségeket. Ezek a szavak nemcsak a téli időszakhoz kapcsolódó tevékenységeket tükrözik, hanem a hagyományos magyar életstílus és gasztronómia értékeit is megőrzik. Tehát a ródli és az abálás egyaránt fontos elemei a tél varázsának!

A betlehemi születéstörténet, bármennyire is szívhez szóló és reményteli esemény, karácsony után egy másik, sokkal fájdalmasabb és megdöbbentőbb bibliai esemény árnyékában marad. December 28-án ünnepeljük az aprószentek napját, a betlehemi ártatlan gyermekek emlékét, akiket Máté evangéliuma szerint Heródes király kegyetlen parancsára végeztek ki. E jeles napon emlékezünk meg arról a tragédiáról, amely a születés örömével ellentétben a szenvedést és a veszteséget hozta el.

A történet mára az emberi kultúra szerves részévé nőtte ki magát, miközben Heródes alakja a kicsinyekből álló áldozatok sokaságának kegyetlen mészárosaként vonult be a kollektív tudatba. Számos művészeti és irodalmi alkotás középpontjába került, holott a tudósok véleménye megoszlik arról, hogy a szörnyű esemény valóban megtörtént-e valaha.

I. Nagy Heródes, aki i.e. 37 és i.e. 4 között uralkodott Júdeában, egy ellentmondásos figura a történelemben. A Biblia, különösen Máté evangéliuma, beszámol azokról a rémisztő eseményekről, amelyek a nevéhez fűződnek, beleértve a gyermekgyilkosságokat is. Az evangélium szerint Heródes arra kérte a napkeleti bölcseket, hogy amint rátalálnak a kisded Jézusra, azonnal értesítsenek róla, hogy ő is leborulhasson előtte. Valójában azonban sötét szándékai vezérelték, mivel félt attól, hogy a jóslat valóra válik, miszerint eljön az az idő, amikor őt felváltja egy új király Izraelben.

A bölcsek titkos álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne térjenek vissza Jeruzsálembe. Heródes, amikor rájött, hogy tőlük nem számíthat válaszra, szörnyű parancsot adott ki: Betlehemben és a közeli településeken minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket megöltek. Máté evangéliuma szerint Józsefnek is megjelent az Úr angyala álmában, aki sürgette, hogy meneküljön a gyermekkel és feleségével Egyiptomba, ahol maradjanak, amíg Heródes el nem távozik az élők sorából.

A meggyilkolt kisgyermekek száma kérdéses, egyes hagyományok kétezer aprószentről beszélnek, míg a görög hagyomány 14 ezret, a szíriai 64 ezret, kopt források pedig 144 ezret említenek. Valószínű azonban, hogy ennél jóval kevesebbről lehetett szó az akkori népességi adatok alapján, vannak, akik szerint harminc-negyven kisgyerek eshetett áldozatul. A kisdedeket, bár nem találkoztak Jézussal, mivel helyette haltak meg ártatlanul, az egyház szenteknek és az első vértanúknak tekinti.

A történet valódiságának kérdése mindig izgalmas dilemmákat vet fel. Az igazság és a fikció határvonalán sokszor nehéz eligibilálni, hogy mi számít valódinak és mi csupán elgondolás. Az egyes események és karakterek mögött rejlő motivációk, valamint a narratíva felépítése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a történet hitelesebbnek tűnjön. Így a válasz a kérdésre nem mindig fekete-fehér; lehet, hogy a történet valós események inspirálták, vagy éppen ellenkezőleg, csupán a szerző fantáziájának szüleménye. A lényeg, hogy minden történetnek van valamilyen értelme, amely összekapcsolja a valóságot a képzelettel.

A történet hitelessége napjaink bibliakutatói körében vitatott, és ennek több oka is van. Az egyik legfontosabb érv a Máté evangéliumának egyedüli forrásként való szerepeltetése a gyilkosságokkal kapcsolatban. Érdekes megjegyezni, hogy Josephus Flavius, a korabeli történetíró, aki részletesen dokumentálta Heródes jelentősebb cselekedeteit, nem tesz említést erről az eseményről. Ez a hiányosság komoly kérdéseket vet fel a történet valóságtartalmával kapcsolatban.

Az, hogy Jézus pontos születési dátuma mikorra tehető, továbbra is kérdéses. Ha i. e. 6 és 4 közé helyezzük, akkor Heródes még életben volt, így elkövethette a gyermekgyilkosságot. Ezzel szemben, ha i. sz. 7-re datáljuk Jézus születését, akkor Heródes már halott, és így a történet más megvilágításba kerül. A népszámlálás időpontja, amely József Betlehembe utazását indokolta feleségével, szintén fontos szempont. Továbbá, a gyermekgyilkosság emlékeztet Mózes történetére, és ez a párhuzam arra utalhat, hogy a kiválasztottak megmenekülésének motívuma itt is megjelenik.

Heródes valóban kegyetlen volt

Bár a történet hitelességét más források nem támasztják alá, Heródes király jelleme és cselekedetei alapján nem tűnik lehetetlennek, hogy valóságosak legyenek. Több történetíró is feljegyezte, hogy királyi uralkodása alatt kegyetlenkedett, s nem riadt vissza attól, hogy akár gyermekeket, akár felnőtteket megöleljen. Az ő uralkodása alatt a félelem légköre terjengett az országban. Egy esszénus forrás pedig megemlíti, hogy a nevéhez fűződő vérengzések olyanok voltak, mint amilyenek Egyiptomban zajlottak, utalva ezzel az ottani gyermekgyilkosságokra.

Bár számos várost felvirágoztatott, Heródest sokan tébolyult uralkodónak tartották, és egyes kutatók úgy vélik, hogy paranoid skizofréniában szenvedett. Josephus Flavius a Zsidók történetében feljegyezte, hogy hatalomféltése következtében saját családtagjait, beleértve feleségét és fiait is, kegyetlenül kivégeztette. Uralkodása végén pedig számtalan zsidó előkelő halálos ítéletét rendelte el, hogy halála után minden családot gyász borítson. Ezt a szörnyű tervet végül nővére, Salome akadályozta meg.

Az aprószentek nyughelye egy különleges és titokzatos hely, ahol a történelem és a spiritualitás találkozik. Ezen a szent területen a gyermekek emlékét őrzik, akiknek élete rövid volt, de szívükben és lelkükben hatalmas szeretet lakozott. A sír körül csend és béke honol, a fák lombjai között a napsugarak játékosan szűrődnek át, mintha a természet is tiszteletét akarná tenni e kis lelkek előtt. Az aprószentek sírjánál sokan gyújtanak gyertyát és helyeznek el virágokat, kifejezve ezzel a szeretetüket és emlékezésüket. A helyszín nem csupán egy temető, hanem egy emlékhely, ahol a remény és a szomorúság keveredik, egyfajta szentély, amely emlékeztet minket az élet törékenységére és a szeretet örök érvényességére. Itt minden kő, minden virág és minden gyertya egy-egy történetet mesél el, és a látogatók szívében mindig ott él a kis lelkek emléke.

Bár konkrét bizonyítékok nem támasztják alá az aprószentek egykori létezését, a hagyomány azt tartja, hogy sírjuk Betlehemben, a Születés templomának közelében található. Ez a templom a legenda szerint Jézus születésének helyszínén épült. A Születés barlangjából nyílik az aprószentek barlangkápolnája is, ahol rengeteg csont és apró koponya hever. A hagyomány szerint a gyermekek sírjait nem messze ettől a barlangtól, a sziklába vájva fedezték fel. Egyes elméletek azt sugallják, hogy a csontok között a perzsák által meggyilkolt keresztény mártírok maradványai is megtalálhatók.

Aprószentek ünnepén a kápolnákban és a világ minden táján a keresztény közösségek a gyermekek védelméért emelik fel imáikat. Függetlenül attól, hogy az aprószentek valóságosak-e, Ferenc pápa néhány évvel ezelőtt megfogalmazott szavai máig érvényesek: korunkban is léteznek olyan Heródesei, akik romba döntik a gyermekek ártatlanságát. Legyen szó rabszolgaságról, háborús konfliktusokról vagy bármilyen formájú bántalmazásról, mindannyiunk felelőssége, hogy megóvjuk ezeket az ártatlan lelkeket.